Illyés Zsuzsanna - Borjúvásárcsarnok - Budapest, Máriássy-ház (Borjúvásárcsarnok)

A kertet tervezők,
építők lapja

Címlap Beköszöntő Kapcsolat
Hír Pályázat Esemény Hírek
Magánkertek Közterek Tájak Munkák
Kert Köztér Táj Cikkek téma szerint Cikkek
Linkek, Ajánló Ajánló
Tervezők Szerzők Adatok

Székelyföldi kaláka - A Kerekeger feredő megszületése

Csíkcsobotfalva - Kerekeger-láp

Szerző: Kovács Áron
Honlapra kerülés időpontja: 2006, szeptember 9 - 09:34

Együttműködő partnerek: Csobod Öröksége Egyesület, Csobodfalva Közbirtokossága, Zöld Székelyföld Egyesület
Időpontja: 2006. május 19. hétvégétől és 25-28.

A Csíkcsobotfalva határában lévő Kerekeger-láp néhány évtizede még fontos helyszíne volt a falu életének. Minden ősszel itt áztatták a kendert,amelyekből a hosszú téli estéken ruhát varrtak az asszonyok és lányok. Minden családnak megvolt a maga kis kenderáztató tava, amelyeket a forrásoknak az egyikből másikba átfolyó vize táplált. Az itt található borvizes medencét gyógyulásra és frissülésre használták. Lakatos Izra bácsi évtizedeken keresztül hetente többször megmártózott benne, hosszú életében minden betegséget távol tudott magától.

Amikor először a helyszínen jártunk, mindent beborított a szabadon terjeszkedő természet, és az emberek által otthagyott ág-maradványok. Néhány ember két napi munkája által vált lehetővé a helynek a feltárása és megismerése. Szó szerint utat kellett vágni a bozótban és kitisztítani a helyet a keresztbe-kasul álló ágaktól. Ahogy tisztult a hely, úgy tárultak fel titkai: a bokáig érő mocsár, a vidáman csörgedező patak, a rendben álló keskeny égerfák, a virágos-kerthez hasonlító liget, az éger-csonkok uralta tisztás. Ez utóbbi kínálta magát, hogy a helynek közepe legyen. Ám az egyes részeket nehéz volt megközelíteni, nem lehetett a tisztásról eljutni a medencéhez, szinte csak hason csúszva. A felső, nagy medencét is csak hosszas kereséssel találtuk meg, a forrást csak néhány hétre rá, és így tárulkoztak fel sorra a kenderáztató tavak is.

Ez által kezdtünk egy-érzéssé válni a hellyel. Felismertük, hogy hol kell átkelni a patakon, belépni az égeresbe, és általmenve rajta kijutni a tisztásra. A borvizes medencét ily módon sikerült kikerülni, és a tisztásról közelíteni meg. Nyilvánvalóvá vált, hogy mindezeket pallóval kell összekötni, egyébként száraz lábbal lehetetlen a hely bejárása. A tisztáson van helye az öltözőnek és egy napozónak, ide csatlakozik a mellékhelyiség és innen indul tovább a palló a nagy-medence és a forrás fele.

A tervezési feladat egyszerű volt: egyszerű elemek segítségével használhatóvá tenni a helyet. Ez a medence köré padozatot, a forrás mellé padot, az öltözéshez paravánt, a bejáráshoz pallót jelentett. Az egyes objektumok egyszerű elképzelése, a formának és helyének a megtalálása a hellyel összhangban. A hely diktált mindent: azt hogy hová kerüljön az öltöző, a toalett, hogy merre vigyen a palló. A fák szabták meg az irányt, semmit nem vágtunk ki akaratunk érvényesítéséért.

Csupán az építés folyamán vált véglegessé az elképzelés. Változott még a palló iránya, így került a kenderáztató tavacskák mellé. Világossá vált a medencébe belefektetendő munka mennyisége és minősége. Helyükre kerültek az elemek, a táblák, az üzenetek. Mindenki hozzájárult, az ötletek kinek-kinek jöttek, így született a hely lépésről-lépésre.

A kicsiny csapatból volt, aki erejével, volt aki tudásával, hozzáértésével, más a türelmével, alázatával járult hozzá az építéshez, mindenki tehetsége és mérsékletessége szerint. Mindenki megtalálta a hozzá illő feladatot, a természethez való személyes viszonyát. Csoportosan is egybe hangolódtunk a hely szellemével, reggeli énekléssel csendesítettük le magunkkal hozott belső zajunkat.
Csak ezután kezdődhetett a munka, az alázatos alkotás.

Így született a hely, és nyerte el végső formáját. A belépést egy kicsiny tábla jelzi az út mellett, csak azok számára, akik figyelmet szentelnek neki. Innen vezet le egy lépcső a rézsűn, és az egyenesen lefutó palló titokzatosan tűnik el a bokrok között. A patak hangja hívogat befele, és egyúttal határt képez, csak fölötte átlépve lehet bejutni az egyre homályosabb és titokzatosabb természet-világba. Előtte napos pad van, akinek lecsendesedésre volna szüksége, leülhet, a patak hangja veszi át az uralmat kószáló gondolatai fölött. A palló az égerfák között oson be a nyirkos, csendes lápos részbe, és keskenyebbé válik. Ahol elválik, az iránya szorgalmaz, hogy a tisztás fele menjünk tovább, a napozó közepén álló szárnyas-Nap biztat továbbjutásunkban. Másik irányba a medence található, szinte észrevétlenül.

A tisztásra kiérve szemben hatalmas fűz-bokor látványa fogad, előtte a négy égerfa csonk közti napozó. Jobbra a fogadó-tábla informál a helyről, és megkér az alázatra, tiszteletre, becsületre. Balra az öltöző-pihenő, eső esetén az egyetlen fedett óvóhely. A nap ide süt, leülve az előbbi látványban gyönyörködhetünk. Hátul kerülve az öltöző használhatóvá válik, csupán a szomszédos tavacskából görbén kiágazó ágak leskelődnek. A tisztásról a medencéhez csak a pihenés-felkészülés után lehet visszamenni. Amint kilépünk az égerláp területéről, a Somlyó-hegy és távolabb a Hargita látványa fogad, előtérben virágokkal teli mező. Rögtön egy pad mellett állunk, leülve tovább gyönyörködhetünk a látványban. Lábunknál a kisméretű medence, benne vöröses színű víztükör, néha-néha néhány buborék száll a felszínére, jelezvén, hogy ez a forrás is él. A palló körbeöleli, mezítláb is kényelmes a használat.

A fürdésre javában fel kell készülni. A tábla imára szólít fel, a vízzel eggyé válni csak azután lehet, különben kibírhatatlanul hidegnek éreznénk. Az oszlop jelzi a lépcső helyét, ahol egy gyors mozdulattal beléphetünk a medencébe és nyakig merülhetünk. Néhány másodperc, és már körbevesz a varázslatos gyógyvíz. Az első pillanatban újra megtanulunk lélegzetet venni, lelkünkre találunk szó szerint. Rövid idő után már nem érezzük a víz alacsony hőmérsékletét zavarónak, elönti a testünket a forróság. Így állunk mozdulatlan, összetett kézzel, behunyt szemmel imádkozunk, átadjuk magunkat az áldott Víznek. Az adott pillanatban érezzük aztán, hogy eddig tartott a varázslat, két lépéssel kint termünk a pallón, az áldott Nap forrósággal tölt el, az áldott Levegő testünket simogatja. Kellemes érzés tölt el, a világ bennünk él, mi pedig a világban repülünk. A hatás napokig eltart, ha múlna, újra vár minket az áldott Hely.

Ezután már más szemmel tekintünk az egész helyre, méltók lehetünk a többi csoda feltárására is. A tisztásra visszatérve a palló a nagy fűz-bokrot megkerülve visz tovább, bokrok, virágok, tavacskák mellett. Egy kis hídon átkelve érünk a magas, lila virágok közé. A háttérben ismét a medencénél megismert látvánnyal találkozunk, éreztetvén feledhetetlen élményünket. Újra az égeres felé fordulva három kenderáztató mellett haladunk el, újabb tábla jelzi a látnivalót. Továbbmenve elágazáshoz érünk, szemben a bokorból Csaba királyfi jelzi: csillagösvényen járó katonája vagyunk! Innen már egyik fele a forráshoz, másik fele a nagy medencéhez jutunk.

A forrás édes vizű, szomjunkat oltani igen alkalmas, finom, hűvös. A padra is leülhetünk, ekkor vesszük észre, hogy a tábla is arra tanít: minden három cseppje gyógyít. Ha csendben vagyunk, a tündérek súgják fülünkbe, hogy a forrás a gyökerek között elrejtőzve ontja bőségesen a tiszta vizet. Itt már csak be-be süt a Nap, a fák közül pedig a Hold is kitekint.

A nagy medence vizét is az égerlápból gyűjti, nincsen saját forrása. A körülötte lévő palló, a mellette lévő pad és a nyugvó víztükör a csendes meditáló kertek hangulatát idézi, ahol lenyugodva találkozhatunk a hellyel, saját magunkkal és Istennel.

Innen már csak visszafele indulhatunk, abba a világba, ahonnan ide menekültünk. Újult erővel, felfrissülve, lecsendesedve folytathatjuk jártunkat az Élet bár keskeny, de gyönyörű Útjain. A tisztáson áthaladva még üdvözöljük Izra bácsit, aki a régi fényképről emlékeztet minket arra, hogy ezen hely mindig visszavár minket. Ezt segíti a Tavak Könyvének néhány sora is: „Ígéretet teszek nektek, hogy nem bántalak és nem zavarlak benneteket. Ti ezzel szemben megígéritek, hogy valahányszor szomorú leszek, megvigasztaltok. Így teszek én és így fog tenni utánam minden igazi ember.”

A helyhez tartozik még a dombon fennebb található Fenyő-Katedrális. Aki figyelmesen nézi az irányító táblákat, az észreveheti, és aki veszi a fáradtságot, az felkeresheti. A fenyőfák által körülölelt hely keletelt, bejárata ugyanazon ismert látványra nyílik. Innen már látszik a csobotfalvi templom tornyán a kereszt, és ahogyan befele lépegetünk a kereszt irányába, ismét hátunk mögött hagyjuk a mindennapok világát. Itt csak Mi vagyunk, Isten jelenléte előtt, fenn a hegyen. A városok, falvak lenn a völgyben maradtak, néhány dombbal arrébb. Itt adhatjuk át magunkat az áldott Fénynek, magunkba zárva azt, hogy amikor hazatérünk, sugározhassuk tovább mindenkinek.

A kereszten kelet fele Mária, nyugat fele Krisztus néz, miként felénk tartja áldó kezeit. Fölöttünk az Ég uralkodik, körülöttünk a Fény-fák őrködnek. A Katedrálist a természet építette, mi felismertük. Így válhatott a Kerekeger feredő koronázó-helyévé.

A helyi közösség számára pedig az összefogás és megújulás jelképe, ahová ezentúl minden esztendő szeptember havának közepén összegyűlhetnek és erőt kérhetnek, biztatást kaphatnak a Jóistentől a folytatáshoz.

Kovács Áron - építész, a fürdőépítő kalákák résztvevője és szervezője.

A kalákákról további írásokat, képeket a www.erdelyfalu.tk honlapon találhatnak.
Visszajelzéseiket a kalaka [at] arstopia [dot] hu és karonka [at] yahoo [dot] com címekre várjuk.

Az oldal 2012. április 1-én időlegesen bezárt, ezért bizonytalan ideig nem kerül feltöltésre friss tartalom.
Addig is látogasson el a http://tajepiteszek.hu oldalra

Támogatóink

Belépés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) ZöldMűves, 2006-2009
HU ISSN 1788-3237
Rendszer: Drupal
Google Pagerank, SEO tools