Hollókő, ez az észak-magyarországi, a Cserhát szívében meghúzódó falu a műemléki-, természeti- és népművészeti hagyományainak különleges egységgé ötvöződött értékei alapján a világörökség kincse.

A Nagyszik a Hortobágyi Nemzeti Park legépebben maradt szikes tórendszere, amely Balmazújvárostól keletre, a várossal határosan terül el. A táj különlegességét az adja, hogy a sókban feldúsult szikes talajon, főleg az időszakosan vízzel borított évszakokban, egyedi, különösen gazdag élővilág alakult ki. Az egyedi életközösséget azonban jelentős mértékben veszélyeztette, hogy az 1960-as években lecsapolták a tórendszert, továbbá fokozatosan visszaszorult a legeltető állattartás, és ezzel együtt az értékeket jelentő növény- és állatvilág.

„Tanár néni! Jön valami piros!” – kiáltott fel egy hebrencsnek elkönyvelt kislány 2010. október 4-én a mászóka tetejéről, azon az ominózus „vörös hétfőn”, amelyet az ország történelméből immár lehetetlen kitörölni. Ekkor még nem sejtette: ez a mondat életmentő, és ezért a mondatért később majd miniszteri kitüntetésben részesül. A mászóka Devecser egykori várkertjében állt, közel az iskolához, a Torna-patakhoz, évszázados fák között.

Magyarország ÉK-i sarkában található Szabolcs község, a megye névadó települése, a jól ismert Tokaj városától 12 km-re a Tisza partján. Honfoglaló Árpád fejedelem közeli rokona, Szabolcs herceg választotta állandó szálláshelyévé a X. század első évtizedeiben. Szent István uralkodásának kezdetétől a XIII. századig, mint várispánsági központ az ország jelentős helye volt. A földvár K-i sáncoldalától 80 m-re áll a XI. századi templom, ahol 1092-ben Szt. László királyunk országos zsinatot tartott. Ennek helyreállítása során kerültem több évtizedes elválaszthatatlan kapcsolatba az egyedülálló műemlék együttessel, legszebb honfoglalás kori építményünkkel.

Az Országgyűlés 1991. évi határozatának ("a Duna Bécs-Gönyü szakaszán az Osztrák Köztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság hozza létre a közös Dunai Nemzeti Parkot")hatására kezdődtek el a tervezési munkák a Szigetközben.

A Csíkcsobotfalva határában lévő Kerekeger-láp néhány évtizede még fontos helyszíne volt a falu életének. Minden ősszel itt áztatták a kendert, amelyekből a hosszú téli estéken ruhát varrtak az asszonyok és lányok. Minden családnak megvolt a maga kis kenderáztató tava, amelyeket a forrásoknak az egyikből másikba átfolyó vize táplált. Az itt található borvizes medencét gyógyulásra és frissülésre használták.

A kaláka előzménye az volt, hogy a Firtos tetőn közel 20 éve még állt egy háromszintes katonai kilátó, mely mára teljesen elkorhadt. A helybeliek azt szerették volna, ha a kilátó újra megépül, hiszen gyönyörű kilátás nyílt onnan, közel hatvan település látszódott. A helyszínelésünk során kiderült, hogy idővel megnőttek körülötte a bükkfák. Így közel harminc méteres kilátónak kellett volna megépülnie, ami viszont már az általunk szervezett kaláka kereteit felülmúlja...