Sokan távoli tájak különlegességeit szeretik kertjükbe gyűjteni egy-egy utazás emlékeként, vagy egyszerűen rabul esnek egy távoli vidék hangulatának. Az itt bemutatott kert különlegessége, hogy főként olyan növényekből áll, amelyek a Budai-hegységben amúgy is megtalálhatók. Élő példája ez annak, hogy a szépséget nem csak a távolban kereshetjük, megtalálhatjuk azt közvetlen környezetünkben is.

Öt évvel ezelőtt fogtak hozzá a kert kialakításához a tulajdonosok az akkori Kertészeti Egyetem egyik felszámolt tangazdaságának területén, ahol eredetileg gyümölcsös volt. A fákat igyekeztek megóvni a korábban lezajlott építkezés alatt, de a cserjék és lágyszárú növények a kőművesek áldozatául estek.

A kilencszáz négyzetméteres telken hétszáz négyzetmétert foglal el a kert. A lejtőkön nem egyszerű a növények meghonosítása: öntözéskor, esőzéskor lefolyik a víz, nehezen megközelíthetők, ezért itt talajtakaróként borostyánt (Hedera helix) és télizöld meténget (Vinca major) ültettek a tulajdonosok. A borostyánnal szembeni elvárás, hogy mire a támfalak faburkolata elkorhad, addigra majd e kúszónövények takarják be a földet tartó betonelemeket.

A lejtős részeken a munkavégzés, így a gyommentesítés sem egyszerű feladat, ezért több szempontból is előnyös a talajon kúszó növények ültetése. Amíg fiatal egy kert, addig sokkal inkább hajlamos a gyomosodásra is. A talajtakaró növények ültetésük sűrűségétől függően egy-két év alatt benőhetik a rendelkezésre álló területet, és így – a talajt árnyékolva – nem, vagy csak mérsékelten engedik a gyomosodást. Később már a beültetett cserjék és fák is árnyékolják a talajt, megnehezítik a gyomok betelepedését a kertbe, de nem sok fényt hagynak az addig őket védő talajtakaróknak sem. A borostyán és a meténg ezért jó választás, hiszen árnyéktűrők, így a fásszárúak cseperedésével sem tűnnek el a talajról.

Az itt lakók nem akartak alpesi, sziklakerti vagy mediterrán kertet kialakítani. A cél egy természetes hatású tér kialakítása volt, ahol a környéken élő növények, például mogyoró, tölgy nő. Örökzöld tűlevelűekből csak egy tiszafát (Taxus baccata) találunk a kertben. Vendéglátóink szerint ezért télen kevés a zöld a ház körül, ám ez is hozzátartozik az itt egyébként természetes tájképhez.

A kert vízellátásáról automata öntözőrendszer gondoskodik. A nyílt részeken spray típusú szórófejek dolgoznak, szórásképük egyszerűen beállítható: mind az öntözött körcikk mérete, mind a kör területe. A kijuttatott víz cseppekre bontásáról egy tűszerű szerkezet gondoskodik, hogy a lejtős terepviszonyok között egységnyi vízmennyiség hosszabb idő alatt jusson ki. Csak így lesz ugyanis ideje a víznek a lejtős talajba is beszivárogni, vagyis nem folyik el a felszínen, és nem gyűlik össze egy helyen. A spray és rotoros szórófejek csak olyan részek beöntözésére alkalmasak, ahol a növényzet és a kerti tárgyak nem állják útját a vízsugárnak, nem módosítják annak szórásképét. A cserjeágyásokban a növények alatt a földre fektetve csepegtető csövek futnak körbe. Sötét színükkel beleolvadnak a talaj színébe, így nem feltűnőek, de akár zúzott fakéreggel vékonyan be is takarhatók.

Mivel a kert növényzete nagyrészt megegyezik az itt honos növényekkel, nem kell túl nagy figyelmet fordítani olyan kártevők és betegségek felismerésére, mintha távoli tájak egzotikumait kellene pátyolgatni.

A telek érdekessége, hogy egy lejtőn helyezkedik el, így az alsó és felső szintje között igen jelentős, 16 méter a különbség. Ennek áthidalására teraszokat alakítottak ki, amelyeket beton támfalakkal támasztottak meg. Ötletes és természetközeli megoldásként a beton támasztófalakat bőrdeszkákkal burkolták be. Ez az egyébként faipari hulladékanyagnak számító alapanyag a kéregmintázatával nagyon jól illeszkedik a kert látványához.

A szintkülönbségek miatt több lépcsősor is vezet a kertben, ezek egy része téglából rakott, másikukat egyszerűen deszkalapokkal támasztották meg. A lépcsők egy „tisztásra” vezetnek bennünket, innen látni csak a tornácot és a patinás téglából kirakott járdát, amely a ház bejáratához visz. Hatalmas mázas kaspókban, régi időket szolgált zsírosbödönben zöldellnek a növények, harmóniában a budaörsi tájjal, a kapun belül is.

Forrás: amiotthonunk.hu