Orbán Balázs lenyűgöző, táj- és emberszerető Székelyföld leírása lépten-nyomon sorolja és méltatja Székelyföld gyógyhatású vizeit. 2006 telén jelent meg az Ars Topia Alapítvány, a CSTTE, valamint a B.K.L. Kiadó és a Polgár-Társ Alapítvány kiadásában a Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek című könyv. Elcsodálkozhatunk, hogy mi kincs lakozik a Föld gyomrában, éltető ivóvizet és gyógyító fürdővizet kínálva nekünk.

A fürdők éppúgy átélték az emberi történelem viharait, mint e táj és lakói. A székelyföldi gyógyvizek hasznosításának történetében két irányzatot különböztethetünk meg. Egy részük kisebb kiépültséggel megmaradt természet közeli állapotában, amelyet elsősorban a helyi, környékbeli lakosság használt, másik részükre komoly gyógyüdülő kultúra telepedett. A székelyföldi fürdők jelentőségét már igen korán tudományos igénnyel kutatták, például 1875-ben, az Előpatakon megrendezett magyar orvosok és természetvizsgálók XVIII. nagygyűlésén (amelynek egy kihelyezett tagozata Tusnádfürdőn dolgozott) méltatták gyógyhatásukat, népszerűsítve ezzel a fürdőkultúrát. A történelmi dokumentumok, archív fotók, leírások, pezsgő fürdőéletről számolnak be. A ma itt élő idős emberek pedig a népi fürdőkhöz kötődő csodagyógyulásokról számolnak be. Bárki megtapasztalhatja rendkívüli hatásukat.

E hihetetlen értékek felmérése során a mára magukra hagyott, sok helyen betemetődött fürdők, mofetták (gázfürdők) szívszorító látványa cselekvésre késztetett minket, hogy a helyi közösséggekkel együtt felújítsuk a rég elfeledett gyógyfürdőhelyeket. Az első fürdőkalákát 2001-ben Lázárfalván (Nyírfürdő), a a másodikat 2002-ben Tusnádon (Nádas-fürdő), a harmadikat 2003-ben Csíkkozmáson (Sószékfürdő) szerveztük meg, ezt követte 2004-ben Kászonújfalu (Sóskútfürdő), 2005-ben Csíkszentkirály (Borsáros fürdő) és Csíkcsobodfalva (Kerekeger Feredő). Az idei évben öt helyen zajlik kaláka. Mindegyik kaláka csodálatos és életre szóló tett volt. Áldásos munkával jött létre, feredőzés nélkül is mindenki gyógyulására vált. Gyógyulhatott a hite, hogy a munkának van szentsége. Gyógyulhatott a lelke az egymást segítő, egymásra figyelő alkotó munkában.

E három fürdőhely a Csomád-Bálványos régió határában fekszik. A vidéket járva az ember rácsudálkozik a táj szépségére, elevenségére. Ez a világ a tündérek és óriások földje, ahol a székely mondavilág alakjai megjelennek a reggeli párában, a felszálló ködben, a felhőkben, a fortyogókban, a Föld és az Ég fenyőfák-kötötte nászában. Szirti sasok, békászó sasok és ölyvek uralják itt a légteret, hollók kísérik a lelkükben szabad tájban barangolókat. A geológus szerint fiatal, emberöltővel nézve azonban ősi vulkáni hegyformák jelentik a szívét ennek a vidéknek. A vulkáni táj egykori működésének öröksége az a rengeteg buzgó, fortyogó, többnyire hideg forrás, a hegy gyomrából bűzös gőzöket eresztő gázkiömlés, amelynek áldásos, gyógyító hatását az ember ősidők óta ismeri. S nemcsak ismeri, hanem használja testi-lelki bajaira. A táj szépsége, a természet elevensége, a természeti erők érzékelhető ereje egyben szakrális élményt is jelent. E vizekbe mártózva, vagy gázferedőzés közben csendben beavatódunk a természet titkaiba. Tisztelet és alázat születik meg bennünk a természeti, a teremtett világ iránt, s ez az állapot segít testi bajainak legyőzésében, a gyógyító összetétel mellett.

A fürdők felújításában a hagyományos székelyföldi közösségi munka formáját, a kalákát választottuk. A kaláka bölcsessége, hogy mindenki azt adja a közösbe, amire ereje, tehetsége van, a legfiatalabbtól a legidősebbig.

A kaláka szervezői a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, az Ars Topia Alapítvány, a Pagony, Transpagony Táj-és Kertépítész Iroda, Axis Iroda és az önkormányzatok munkatársai, akik magyarországi tájépítész, építész hallgatók, a Kós Károly Egyesülés Vándoriskolásaai és erdélyi egyetem egyetemisták között hirdette meg alkotótábor keretén belül a fürdőépítési munkát. A Kós Károly Egyesülés vándorépítészei is kivették a részüket a munkából. A csapat másik felét pedig a falubéliek adják.

A kaláka nem titkolt célja, hogy a közös tervezési, építési munka során falubéli, régióbeli, és magyarországi résztvevők együtt és egymástól megtanulják, hogy hogyan lehet saját erőből, összefogással újjá teremteni azokat az örökségeket, amelyeket őseink ránk hagyományoztak. Hogyan lehet a természeti értékeket megőrizve annak lehetőségét kultúráltan kihasználni. Cél a természet közeli erózióvédelmi módszerek, a helyi, hagyományos, mára sokszor elfelejtett anyaghasználat felelevenítése, megtanulása. A hagyományos székely díszítőfestés technikája jelenik az információs táblákon és feliratokon. A diákok elszállásolásával, vendéglátásával a faluturizmus alapjait lehet megtanulni. Eközben erősödik a falu és régió összefogása. Mindezek tudatosítására, az építési munka alatt esténként koncertet, táncházat, meghívott vendégekkel esti beszélgetéseket szervezünk, amelynek témája az értékvédelem és falufejlesztés, régiófejlesztés és autonómia, táj-, természet-és környezetvédelem, építészeti érték- és faluképvédelem kérdésköre.

Ez a közösségi munka nem csupán értékvédelem és tájfejlesztés, hanem közösségépítés. Hiszen a táj elevenségét, életét csak az ott élők tudják továbbörökíteni a jövőbe, s nem mindegy, hogy milyen formában. Összefogással és együttműködéssel a tájban rejlő értékek megőrzésével, az örökség tiszteletben tartásával lehet úgy építkezni, hogy a ma ott élő közösség ezt az értéket használhassa saját gyógyulására és egzisztenciájának javítására.

A víz az élet hordozója, s ha alázatos módon fordulunk hozzá az egyén, a közösség és a táj gyógyulását hozza. Egy ilyen munka után az ember a vízre nem tud másként tekinteni, mint a legnagyobb kincsre.