A fűzépítés az építészet egyik legősibb formája, anyagát magából a természetből veszi. Manapság megint kezdik felfedezni ezt a hagyományos, természetközeli építési módot. Fűzből épülnek közösségi terek, kápolnák, színpadok, kilátók, árnyékolók, gépkocsibeállók, kerti térrácsok, kerítések, kapuk, padok, búvóhelyek, szaletlik, támfalak, kisebb hidak is, de a lehetőségeknek leginkább csak a fantáziánk szab határt.

Mivel az építmények kézzel, a fűz vesszőiből történő fonás technológiájával készülnek, az építés folyamata során az építő közösség tagjai egymáshoz és a természethez is közelebb kerülhetnek. Maga a fűzből való építkezés ugyanakkor sajátos egységet képez az építészet, a tájépítészet és a tájművészet (land-art) között.

Miért is alkalmas a fűzfavessző az építmények létrehozására?

Ez elsősorban a fűz kiváló gyökeresedési hajlamával magyarázható. A levágott fűzvessző erős, hajlékony, könnyen formázható és rendkívül életképes. Ha víz- és fényigényét kielégítjük, szinte bármilyen körülmények között képes megeredni és növekedni. A metszést jól tűri, sőt, ezáltal gyorsabb és dúsabb növekedésre késztethetjük. Mindezekből adódóan a fűz alkalmas önhordó, önálló növekedésre képes, önmagától fejlődő, élő szerkezetek létrehozására.

A fűzépítményhez nem kellenek gyökeres növények, elég a levágott, csupasz fűzfavessző. Ezek a vesszők a földbe ledugva azután hamar meggyökeresednek. A fűzépítmény képe időről-időre változik. Ültetéskor még a levéltelen, csupasz vázszerkezet érvényesül, egy év múlva ez a szerkezet már alig kivehető, az új, gyakran 1,5–2 m-es hajtások átformálják az építményt. Ezeket a hajtásokat megmetszve dúsítható az élő szerkezet lombozata, az építmény kezd összenőni, ezáltal egyre erősebb és állékonyabb szerkezet jön létre.
Rendszeres öntözés mellett már az első évben megerősödik a gyökérzet is, ettől fogva nem igényli az intenzív öntözést, csak aszályos időben szükséges a csapadékpótlás.

Mikor érdemes nekifogni a fűzépítésnek?

Ültetésre a kora tavasz a legalkalmasabb, de a fűz igénytelensége lehetővé teszi, hogy fagymentes időszakban, megfelelő vízellátás mellett bármikor megeredjen. A fűz csak egy dolgot nem szeret: az árnyékot. Növekedése már félárnyékban is csökken, a vesszők megfelelő vízellátás mellett is elhalhatnak. Épp ezért törekedjünk arra, hogy építményünk kellően napos helyre kerüljön, és legalább az első évben gondoskodjunk a rendszeres vízellátásról.

Mely fűzfajok alkalmasak fűzépítmény készítésére?

- fehér fűz (Salix alba): a Magyarországon elterjedt fűzfajok közül a legnagyobbra növő, talajra, időjárásra igénytelen, vízigénye azonban az egyik legmagasabb a füzek között.
- kecskefűz (Salix caprea): jól tűri a szélsőséges viszonyokat, enyhébb szárazságot, homokos, köves talajt is elvisel. A magasabb fűzfajok közé tartozik.

- kosárfűz (Salix viminalis): alacsonyabb, bokortermetű fűz, az agyagos, vályogos talajt kedveli.
Ezek mellett alkalmas lehet még fűzépítésre a kevésbé gyakori fűzfajok közül a serevényfűz (Salix rosmarinifolia), a mandulalevelű fűz (Salix triandra), a babérfűz (Salix pentandra) és a rekettyefűz (Salix cinerea) is.

Fűzépítéshez nem a kosárfonáshoz alkalmazott egyéves vesszők szükségesek, hanem az 1–4 cm vastag, 3–6 m hosszú idősebb vesszők, mivel ezek könnyebben meggyökeresednek. Fontos még, hogy lehetőleg a sűrű állományból kerüljenek ki, botszerűek, elágazásmentesek legyenek.
Oldalfalak, tetők kialakításához a tartókötegek közeit befonhatjuk fiatal vesszőkből különféle fonásmintákkal.

Ha nem végzünk rendszeres metszést és kötözést, a fűzépítmény hamar elbozótosodik, de erős fényigényük miatt a fűzépítmény belseje felé a vesszők nem hajtanak ki, a belső tér akkor sem csökken.

Akit a fűzépítés technológiai része is érdekel, az olvassa el a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda - Kis Fűzépítési Útmutatóját: kisfuzepitesi utmutato.pdf

További linkek:

Windrush Willow

Bluestem Nursery (fűzfajokról részletesen)

Living Willow

The Willow Bank

Patrick Dougherty (fűzszobrászat)

Wildworks

JPR Environmental