Illyés Zsuzsanna - Borjúvásárcsarnok - Budapest, Máriássy-ház (Borjúvásárcsarnok)

A kertet tervezők,
építők lapja

Címlap Beköszöntő Kapcsolat
Hír Pályázat Esemény Hírek
Magánkertek Közterek Tájak Munkák
Kert Köztér Táj Cikkek téma szerint Cikkek
Linkek, Ajánló Ajánló
Tervezők Szerzők Adatok

Giverny - Claude Monet kertje

Honlapra kerülés időpontja: 2010, augusztus 10 - 12:24
Claude MonetFasor 1901-02.A házhoz vezető, pergolával fedett út, háttérben az egyik tiszafaJapán híd 1899.A tavirózsás tó és a lilaakáccal befuttatott hídTavirózsák 1897.Fehér tavirózsaÁrnyékos pihenőhely  az épület közelébenA japán híd aráfutó lilaakáccal, a festő sok képének témájaA telken lévő patakból kialakított tóA japánkert jellegzetessége a laza vonalvezetésű növénykiültetésAz épület közelében lévő, szabályos elrendezést követő virágágyak és sövényekRózsák minden mennyiségben az épület melletti ágyásokbanKilátás az épület első emeleti ablakábólA rózsaszínű házfalat iszalag és más kúszónövények takarják

Claude Monet kertjébe egyéni szervezésű úttal jutottam el. A világhíres impresszionista festő kertje a turistalátványosság mellett igazi szakmai csemegének is minősül. A kertet a festő saját maga alakította ki úgy, hogy az ne csak egy egyszerű kert legyen, hanem a fényekben, színekben gazdag kert festményei alapjául is szolgáljon. Képeinek jelentős részét itt készítette, melyek közül a tavirózsa sorozata, illetve a japán hídról készült képei talán a legismertebbek. A kertet 1977-80-ig állították helyre, és nyitották meg a nyilvánosság előtt.

A festő 1883. tavaszán, 43 éves korában vette meg az 1 ha területet, melyen egy, a kor és a hely igényei szerint kialakított, tiszafákkal, fenyőkkel és sövényekkel tarkított gyümölcsös volt. A festő lelki szemei előtt azonban más kertet látott, így a meglévő növények közül nagyon sokat kivágott, hogy a gyümölcsös helyén egy, színekben, fényekben gazdag kertet alakíthasson ki. A fő cél egy olyan virágokkal tarkított díszkert (Clos Normand) kialakítása volt, ami egy festő számára igazi csemege lehet. A kert kialakítása során a művésznek meg kellett küzdenie a helyiek ellenállásával, akik erősen tiltakoztak az ellen, hogy egzotikus növényeket ültessenek ide, mondván azok kárt okoznak a patakban mosott szennyesükben, és mérgezik a patakból ivó háziállataikat.
Az épület közelében lévő két tiszafát meghagyták, ezek ma is láthatók. A kertet kettészelő út mentén olyan virágágyakat hozott létre, ahol a növényeket színértékük alapján válogatta ki. A virágok kiválasztásánál arra törekedett, hogy minden évszakban virágozzon valami. Mivel a virágok színe az évszaktól is függ, azokhoz kötődik, így valóban mindig színpompás, de minden évszakban más képet mutató kertet hozhatott létre.
A gyümölcsfák helyett díszalmákat, díszcseresznyéket ültetett a kertbe. A közöttük lévő növényágyásokat tavasszal jácint, tulipán, nárcisz, nyáron kardvirág, szellőrózsa, díszmák, ősszel dália és őszirózsa uralta. A kerti út fölött kialakított fém pergolára iszalagot, futórózsát futtatott, a pergola oszlopai között rózsa, szarkaláb, napraforgó és bazsarózsa nyílt.
10 évvel a költözés után Monet még egy 8000 m2-es területet vásárolt meg a kertjéhez. Ennek egy „hibája” volt csupán, a terület az út és a vasút túloldalán helyezkedett el, így nem volt közvetlen kapcsolata az épület körüli geometrikus formában kialakított kerttel. Az újonnan megvásárolt területen ezért egy teljesen zárt, mindentől távol lévő világot alakíthatott ki a festő. A két kertet napjainkban egy, az útpálya alatt átvezető alagút köti össze.
Az új kertrészen kialakított, a japánkerteket idéző kert időskori festményeinek fő tárgya lett.
A kert annak ellenére japán hatású, hogy növényanyaga nem jellemző a japánkertekre. Ezekben ugyanis nem alkalmaznak virágokat. A virágos növények közül, szimbolikus tartalmuk miatt az íriszek (nőszirom), és a tavirózsák azonban egyes esetekben mégis megjelenhetnek.
A területen csordogáló patak felhasználásával egy nagy tavat hozott létre, mely a kert központi motívuma lett. A tóparton ma is bambuszok, szomorúfűzek, nyárfák, páfrányfenyők, azáleák, rhododendronok díszítenek, a vízben tavirózsák nyílnak (ezekről készültek híres tavirózsás képei).
A festő által kedvelt és gyűjtött japán nyomatokon látható képek mintájára, a tóra zöldre festett fahidakat készíttetett. A hidak mellé lilaakácokat telepített. A ma itt élő növények, még az eredeti, a festő által ültetett lilaakácok!
Monet korábban nem volt kertész. Miután Giverny-ben megvásárolta a kertet, sok könyvet vett, amiből folyamatosan tanulta a szakmát, gyűjtötte, cserélgette a növényeket, és fejlesztette tudását. A kert fenntartására és gondozására több kertészt is foglalkoztatott.
1926-ban, Monet halála után a kertet mostohalánya gondozta, majd sokáig elhagyatottan állt. Idővel a növények elvadultak, elpusztultak, a kerti hidak elkorhadtak, a kert gondozatlan bozótossá, igazi dzsungellá vált. 1977-ben az új tulajdonos az Academie des Beaux Arts lett, és a kertet 3 év alatt helyreállították. A rekonstrukció során igyekeztek a festő által ültetett növényekhez hasonlókat, vagy azokkal megegyezőket ültetni a kert egyes részeire. Ennek következtében a kert ma is megőrizte a festő által megálmodott színeket, fényeket és hangulatot.

Az oldal 2012. április 1-én időlegesen bezárt, ezért bizonytalan ideig nem kerül feltöltésre friss tartalom.
Addig is látogasson el a http://tajepiteszek.hu oldalra

Támogatóink

Belépés

Navigáció

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.
Minden jog fenntartva - all rights reserved (c) ZöldMűves, 2006-2009
HU ISSN 1788-3237
Rendszer: Drupal
Google Pagerank, SEO tools