1. Adott egy 8,3 ha-os közpark, több mint 700 db újonnan telepített fával, játszóterekkel, pihenőkkel, sportpályákkal. A park két oldalán emeletes lakóházak. Hatalmas gyepfelületek, évelőkiültetések. A parkban nincs autóforgalom. Még egy szervízút sem. Szeretnénk ebben a lakónegyedben lakni? Hogyne szeretnénk. Mindenki álma, hogy zöldre nézzen, a gyereket nyugodtan le lehessen engedni biciklizni.
2. Kevésbé lehet vonzó azonban a városon áthaladó autópálya mellett lakni, ahol a folyamatos átmenő gépjárműforgalom zajterhelése és légszennyezése rátelepszik lakókörnyezetünkre. A nyáron nappal felmelegedő forró aszfalt éjszakára ontja magából a meleget. A túloldalra persze nem lehet átmenni, csak helikopterrel.

Mi köze van egymáshoz a két fent említett helyzetnek? Az egyik a jelen, a másik a múlt.

Linz városa valamikor 10-12 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a városon áthaladó A7-es autópálya-szakaszt a föld alá süllyesztik, a tetején pedig parkot hoznak létre. Óriás tetőkert 8,3 hektáron! Zseniális ötlet, kitartó munka, és persze remek szervezőképesség. Az építési munkák alatt ugyanis az autópálya üzemelt, vagyis nem zárták le.
(Szakmai tanulmányutunk során eljutottunk a linzi városházára, ahol rövid bemutatót halhattunk az építkezésről. Elképedve figyeltük az építkezés képeit, a gigászinak tűnő munkálatokat. Átgondoltan, megtervezve, következetesen, megfelelő pénzügyi hátér biztosításával.)
Az ismertetés után tekintettük meg a helyszínt. Tudtuk, hogy a földréteg vastagsága 1 m. Mindenki érdeklődve vizslatta a szegélyeket, vajon hol lehet vége a tetőkertnek. Ugyanis ez nem látszik azonnal. Végül kizárólag az idős fák léte segített a határok felfedezésében, mert egy bizonyos méret fölött azért mégsem ültetnek fát, annak ott kellett nőnie.
Ilyen hatalmas méretű park valódi kikapcsolódást jelent. Lehet sétálni, focizni, fölfedezni a vizi játszóteret. A dühöngő részben kosarazni, gördeszkázni, avagy falat firkálni. Vagy nézegetni az évelőkiültetéseket, pletykálni egy padon, vagy szerelmet vallani egy stégen.

Bú Ella