A városi népművészet sajátos földalatti formája, a graffiti, eredetileg az amerikai utcai bandák területének megjelölésében testesült meg, sokszor a robbantásos merényletek elkövetőinek hátrahagyott jeleként. Majd a '60-as '70-es évek Amerikájában spontán mozgalom bontakozott ki, sajátos művészeti megnyilvánulással.

Mára elmúlni látszanak azok az idők, amikor a kőkerítést drága vegyszeráradattal próbáljuk megszabadítani az anonim művészek alkotásaitól. A graffiti a városi kerteket körülvevő falak állandó elemévé vált. 2009-re pedig egyenesen divatirányzattá nőtte ki magát: A street art megjelent, mint a kertművészet egyik kelléke. Elhanyagolt, szürke, gyakran betonelemek, falfelületek, házfalak díszeként sajátos hangulatot kölcsönöz a kerteknek, parkoknak. Ennél extrémebb alkalmazásuk is előfordul.

Íme egy extrémitás. A Kelburn kastély, amely nemrég új ruhát kapott. A kastély kertjeit, sétaútjait sokan felkeresik. Tulajdonosa a mai napig Glasgow grófja. A gróf és családja itt is él. 2008 nyarán rendeztek egy kerti partit, amelyre többek közt meghívták Skócia legjobb street art művészeit. A vendégek minden ízlést kielégítő zenére szórakozhattak. Volt ott hip-hop, cigányzene, népzene, afro-beat. Az eseményre megújították a falfelületeket is. Méghozzá brazil street art művészekkel (Os Gemeos, Nina Pandolfo és Nunca). A környezetéből kiragadott brazil, városi graffiti különösen hat az ősi falakon.

A denveri botanikuskert 2008-ban megrendezett "Városi kertek 2008." kiállításán egy tucat street art művész alkotását állították ki a parkban, olyan nevekkel, mint Lady Pink, Mac, és Siloette, azzal a céllal, hogy a természet nyugalmát összekössék a városi élet lüktetésével.

Bár Berlint a nem kívánatos graffiti városának is hívhatnánk, hiszen szürke, monstrum felületeit hamar belepte a mára szinte mindenütt burjánzó illegális graffiti, a berlini Nature-Park Schöneberger Südgelände, amely 2000-ben nyílt meg a nagyközönség számára, hivatalosan is helyt adott e művészet számára, és szürke betonfalait a street art művészei dekorálták különös hangulatot kölcsönözve a városi nyüzsgéshez közeli, régi vasúti sínekkel átszőtt parknak.

Graffiti különlegesség az eco graffiti, amely megteremti a városi élet és a természet egyensúlyát. Művészei a festékes flakon helyett mohát használnak. Mohabetűik segítségével a természet nyelvén beszélnek, és reménykednek, hogy az emberek nem csak a szavakat veszik észre, hanem a mohát is. A művészet interaktívvá válik, megérinthető, sőt a moha növekedése, terjedése miatt szinte önálló életre kel.

A street art eme formájának ismert magyar képviselője a New Yorkban élő Tokodi Edina, aki elvégezte a Képzőművészeti Egyetemet, majd Milánóban tanult tovább, és ezután került az Egyesült Államokba. Műveit rendszeresen látogatja, néha kicsit igazít rajtuk. "Egy mélyebb társadalmi értelmét keresem, és egy dialógust annak a közép-európai kis város kertjeinek és állatainak emlékével, ahol régen laktam."

Ha megfelelő a mikroklíma és a felület, az eco graffitivel mi is próbálkozhatunk. Tudni kell, hogy a moha csak nedves felületen, párás környezetben érzi jól magát. Porózus, nedvszívó felületek használhatók a legjobban ( tégla, fa, durva beton).

Szükség van egy zárható edényre, sok megtisztított mohacsomóra, egy doboz joghurtra, fél teáskanál cukorra, továbbá ecsetre, és vízpermetezőre. És már alkothatunk is.

Forrás: http://www.kertpont.hu/

Tokodi Edina további munkái: http://www.mosstika.com

A moha graffiti készítésének lépései képekkel illusztrálva (angol nyelvű): http://www.instructables.com/id/Moss-Graffiti/