Magyarország ÉK-i sarkában található Szabolcs község, a megye névadó települése, a jól ismert Tokaj városától 12 km-re a Tisza partján. Honfoglaló Árpád fejedelem közeli rokona, Szabolcs herceg választotta állandó szálláshelyévé a X. század első évtizedeiben. Szent István uralkodásának kezdetétől a XIII. századig, mint várispánsági központ az ország jelentős helye volt.

A földvár K-i sáncoldalától 80 m-re áll a XI. századi templom, ahol 1092-ben Szt. László királyunk országos zsinatot tartott. Ennek helyreállítása során kerültem több évtizedes elválaszthatatlan kapcsolatba az egyedülálló műemlék együttessel, legszebb honfoglalás kori építményünkkel. A csak honfoglalás kori periódusban épített földvár – e nemzetközi viszonylatban is egyedülálló ezeréves emlékünk – a legjobb állapotú ilyen típusú objektumnak mondható. Sáncait egykor két oldalról a Tisza övezte. A harmadik oldalon széles csatornát ástak, és abba vezették a vizet, így biztosítva a földvár szigetszerű zártságát.

A sáncrendszer honfoglaló magyarjaink igen jelentős mérnöki, tájrendezési teljesítménye. A sáncok az ágcsonkokkal együtt hagyott „fagerendák” három irányban történő egymásra építésével, közéjük hordott földkitöltéssel készültek. A közel háromszög alakú sáncok hossza 272 x 194 x 322 m. Figyelembe véve a belső szinthez képest átlag 11 m-es magasságukat, legkevesebb 300.000 m3 föld és 4000 m3 fa (a függőleges fából készült sáncot nem számítva, ami további cca. 10000 m3) mozgatására, beépítésére volt szükség.

Különleges műemlékvédelmi feladatként jelentkezett ennek az ezer éves fából, kőből, löszből épített „romnak” az állagvédelme és bemutatási lehetőségei. Tájrendezési, kertépítészeti és egyéb mérnöki feladatok sorát kellett és kell még majd megoldanunk a természetvédelem, idegenforgalom, vízügyi munkák kapcsolódó feladatköreivel. Az évezreddel korábban kialakított terepfelszínek megtartásával került rendezésre a teljes terület. Az egyszerű stabilizált földúton bejárható egykori erődítés különböző korú épített elemeinek bemutatása és megőrzése is szükséges volt. Az egykori csatorna egy része a kutatás által megállapított eredeti felszíni alakítással készült el, a szintén feltárásokból ismert híd rekonstrukciójával. A feltárás során egy majdnem 30 m átmérőjű ciszternát (csapadékgyűjtő helyet) találtak, amelybe a fölé épített tetőről vezették a csapadékvizet. A jelenlegi impozáns mélyedés az egykori ciszterna feltöltődése, tehát lényegében - a kutatási bolygatást nem számítva - „in situ” állapotban.

A földvár belső területét a XVIII. század második felétől 1969-ig temetőként használták. A régészeti kutatásokkal megszűnt az ide temetkezés, ekkor már az új temető működött. A helyreállítás I. ütemében exhumálások és síremlék áthelyezések történtek az új temetőbe. A II. ütemben, 1995-től a földvár helyreállítása során megtörtént az ottmaradt sírok exhumálása és áthelyezése az új temetőbe, valamint a maradványok nélküli sírjelek megtartása a földvár területén kijelölt helyeken a temető kereszttel együtt.

A földvár mint történelmi emlékhely is fontos. A történeti kapcsolatrendszer közvetlenül érzékelhető a gyalogos forgalmi rendszer kialakításával. Az 1896-ban a sánc koronavonalára emelt millenniumi emlékmű megerősítése, és ezzel együtt körüljárhatósága egy, a sáncra támaszkodó faszerkezettel történt. Szent László király mellszobra (Varga Imre alkotása,1992) a XI. századi református templom bejáratánál került elhelyezésre. Szabolcs vezér szobra (Győrfi Sándor alkotása,1996) a honfoglalás kori földvár déli kapubejáratánál áll. A szobor "a megye honfoglalás kori leleteinek (Gezsteréd, Kenézlő, Eperjeske, Rakamaz) felhasználásával emlékeztet a honfoglalásra" (Németh Péter: Szabolcs, Száz Magyar Falu).

A lényegében gyepes felületekkel a monumentális tér a táji kapcsolataival együtt érzékelhető. A szabolcsi földvár mellett húzódó egykori Tisza folyó medrében tervezett „csatorna” közvetlenül összeköttetésbe kerülne az élő Tiszával, és befolyásolná a természetvédelem alatt álló morotvák vízállását, víztározását, jellemző vízszintjét, az itteni ökotópok változatosságát. Ez a tájrendezési feladat még várat magára. A helyreállítási, bemutatási program megvalósulásával joggal számíthatunk a régió fejlődését is elősegítő tendenciákkal. Ebben fontos szerepe van a Tisza közelségének, nem csak mint kedvelt vízi túrázó helynek, de regionális szerepkörét tekintve a Felső-Tisza vidék és a Bodrog menti nevezetes települések között fontos „kapocsként” működhet.

A régészeti feltárási – kutatási munkákat Dr. Németh Péter végezte.

A földvár helyreállítási munkáinak, a tájrendezési munkáknak, a hídnak és az obeliszk megerősítésének tervei: Kiss József, statikus: Dr. Gilyén Nándor.

A sokéves műemléki helyreállítási munkák további közreműködői:

I. ütem 1976. - a XI. századi templom helyreállítása
építész: Komjáthy Attila
statikus: Dr.Vándor András (OMF)
táj- és kertépítész: Kiss József
belsőépítész: Teleki Katalin
kivitelező: Koroly József (OMF)

II. ütem 1978. - műemléki zöldfelületi rendezési terv
tervező: Kiss József táj -és kertépítész építész: Komjáthy Attila (OMF)

III. ütem 1996-tól - a földvár helyreállítási tervei
tervező: Kiss József táj -és kertépítész (ÁMRK )
létesítményfelelős: Csapkay Miklós
koordinátor, műszaki ellenőr: Demján László
Regionális Műemléki főfelügyelő: Szatmári István
geodézia: Bereczkyné Dr. Hammer Edit, Udvardy László, Szökrön Péter, Tölgyesy Levente
csatorna vízügyi terve: Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság
földmunkák kivitelezése: Berecz András
híd és emlékmű megtámasztás: Pirint Frigyes, Kovács Ferenc
valamint a református egyházközösség gondnoka, Lakatos Bertalan és Lakatos Dénes polgármester

A cikk szerzője Kiss József Kós Károly díjas táj- és kertépítész. A fotókat a szerző készítette.