Az alsóvárosi templom és kolostor Szeged egyik igen jelentős történelmi múltra visszatekintő emléke. Környezetének alakítása több mint kulturált környezet létrehozása.

Assisi Szent Ferenc 1205–ben, addigi életmódját megváltoztatva, 3 évvel később már társaival testvéri közösséget alkotott (fraternitas). Életeszményük a minoritas: kisebbnek lenni mindenkinél, nem uralkodni senkin. Az egyház is elismerte őket mint a Kisebb Testvérek Rendjét (Ordo Fratrum Minorum). Életszabályuk, a pápai bullával ellátott regula, 1223-ban készült. 1228- tól Magyarországon is jelen van közösségük. (http://ferencesek.hu)

Szegeden 1316 –tól a konventuális ferenceseknek volt már kolostoruk a Palánknak nevezett városrészben, amit 1444–ben, a rend megújulásával az obszerváns ferencesekhez rendelt Giuliano Cesarini bíboros pápai legátus, majd az obszervánsok az Alsóvárosban telepedtek le, és kezdték meg kolostoruk építését.

A templom és kolostor műemléki helyreállítási munkáinak megkezdése a művészettörténeti és helyszíni régészeti kutató munkákkal kezdődtek meg az Országos Műemléki Felügyelőségből alakult Országos Műemlékvédelmi Hivatal égisze alatt, majd onnan az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központba került tervezőkkel (vezető építész tervező: H. Vladár Ágnes, munkatárs: Fülöpp Róbert, táj- és kertépítész: Kiss József).

Lukács Zsuzsa művészettörténész, régész kutató invenciózus és alapos munkájával ismertette meg velünk a templom- kolostor építéstörténetének fontos és nélkülözhetetlen eredményeit, amiket az "Előzetes beszámoló a Szeged-alsóvárosi ferences kolostor kutatásáról" című cikkében is közölt.

A másodlagosan elhelyezett kőtáblák tanúsága szerint 1503. augusztus 5-én, Havi Boldogasszony napján szentelték fel a templomot. Az 1543-ban török kézre került városban egyedül az alsóvárosi ferencesek temploma maradt használatban.
Lukács Zsuzsa kimutatta, hogy az 1713–ban készült távlati kép és alaprajz (1. kép) a kolostor 1543-as állapotát ábrázolja.
1713 és 1772 között került sor a kolostor barokk átalakítására. A múlt században nagyobb átalakítás nem történt.
Az 1713-ban készült rajzokon jól látható a kolostorudvart két részre választó fal és az alaprajzon is beazonosítható zarándokudvar és clausura elválása, használati rendszere (2.kép).

A kertépítészeti tervezéshez az udvarra készített négyzetosztásos szerkesztési rendszernek a feltárásokkal és a meglévő állapottal azonosítható egyezőségei alapján készült el az udvar helyreállítási terve. Az építészeti elemek jelölésére védőfóliával kontrollált gyökérzónával kerültek volna kiültetésre oszlopos örökzöldek (Juniperus communis ’Fastigiata’), és a közlekedő zónák különböző kavicsburkolattal kerültek volna kiépítésre. A templom északi homlokzata közelében található kút kávája is az udvar kiépítéséhez tartozott volna, de ezek a munkák még nem készültek el. A helyreállítási munkákkal meg kellett oldanunk a megfelelő csapadékvíz elvezetést is, és a föld felszíne alatti falmaradványok megőrzését. (Tervező: Kiss József, építész: H. Vladár Ágnes, munkatárs: Fülöpp Róbert, a rendház építészeti vezetője: Harsányi István.)

Ma már valószínűleg legalább akkora esélyt adnék ülhető magasságú kő kubusok elhelyezésére, mint a növényekkel történő jelzésre, aminek egyébként első szép példájaként a pásztói középkori templomrom (építész: H. Vladár Ágnes, kutató-régész: Valter Ilona a teljes központ területén) oszlopainak jelzésére Örsi Károly táj- és kertépítész használta. (A városközpont további helyreállításainál táj- és kertépítész: Kiss József.)

Binder János Fülöp XVIII. sz. végén készült metszetén (3. kép) jól látszanak az kolostor északi területén kialakított növénytáblák és a valószínűsíthető gyümölcsös is. (Adatunk van, hogy a szerzetesek füvészkertje, gyümölcsöse 1740- ben az árvíz után elpusztult.) Látjuk a keleti temető keresztet is. A keleti oldalon kerített temetőt (coemeterium) is jól látjuk a XVIII. sz. végén készült városrész térképén. Északnyugaton a Csöpörke tavat is jelöli a rajz, ahová a hagyomány szerint a török elől elrejtették az oltárképet és sértetlenül találtak rá újra. Ennek visszaállítására, és a hely kegyeleti jellegének megőrzésére készült el a temetőkereszt terve és makettje (4.kép) az emlékhely részletes kertépítészeti tervével (5. kép) együtt.

A rendezési terv (6.kép) részeként készített Mátyás tér kertépítészeti terve az építészeti, közlekedési és egyéb szabályozási előírásokkal együtt komplex vizsgálati anyagra támaszkodó, átfogó, több ütemű megvalósítási folyamatot feltételező terv.
Az északi terület, az egykori gyümölcsös lényegében ligetes kialakításával és növényfajaival nyerte el a történeti állapotra utaló és a mai használathoz igazodó kialakítást. Itt kerülhetett kiépítésre az a parkoló, amely az ide érkező buszok fogadására is alkalmas a - napi és évszaki - nagyon ingadozó használati igények mellett is.
A század elején kialakított délnyugati térsarokról fasorral szegélyezett sétány vezet az északkeleti térrészhez. A tér déli részén a meglévő sétányhoz csatlakozik a déli bejárat előtti terecske, mellette a Szent Ferenc szoborral. A déli homlokzat támpillérei közötti, burkolatba süllyesztett világítás közvilágításként és díszvilágításként is szolgál, elkerülve a vertikális elemek zavaró látványát.
A nyugati bejárat előtti nagy, burkolt tér az íves közlekedő sávokkal szabadtéri misék megtartására is lehetőséget ad.

Kezdettől fogva célkitűzésünk volt a Segítő Szűz Mária szobor jelzése, a szobrok maradványainak megtalálása után azok helyreállítása. Szintén Lukács Zsuzsa tárta fel az északkeleti melléképületek padozata alatt a szobor maradványait, amely a későbbiekben a nyugati templombejárat előtti, burkolati sávval jelölt eredeti helyére került vissza (7.,8. kép).

A korabeli ábrázolások alapján az azonosítható funkcionális egységeket és a régészeti, művészettörténeti kutatások eredményeit a jelenlegi állapot alapvetően őrzi és tükrözi. A hagyományok őrzését és a történeti hűséget a kiültetésre tervezett növények fajai, fajtái is meghatározzák.

A ferences rend tevékenységéből is adódik a karitatív szolgálat. A kolostor északkeleti területének egy részén szegénygondozó épült. A játszóterek elszórtan találhatóak a keleti térség felé eső sávban, lehatárolásuk kerítések nélküli, cserjékkel jelzett.

A műemléki helyreállítással párhuzamosan kezdődött a Mátyás tér rendezési tervének készítése is.
Balogh Tünde építészmérnök, a Mátyás tér helyi értékvédelmi területére érvényes szabályozási terv felelős tervezője (Új-Lépték Tervező Iroda) 1992 óta gondozza a tér környezetének szabályozási tervét. A terv feladata, hogy a térfalak telkeinek sajátos beépítési előírásain keresztül érvényre juttassa a műemléki környezet értékeit, és utaljon a történeti előzményekre.

A középkorban a védőfallal övezett kolostor és templom körül nőtt jellegű térforma alakult ki (11. kép).

Az 1879-es nagy árvíz az 5450 házból 265-öt hagyott állva, Alsóvároson szinte teljes volt a pusztulás. Az újjáépítést szabályozó városrendezési tervek a „Mátyás király tér”-re átkeresztelt korábbi Barát teret diagonális rendbe szorították be (12. kép).

Az általunk készített szabályozás nyilvánvalóan nem rendezhette vissza a középkori telek- és térszerkezetet. A beépítésre azonban olyan előírásokat adott, amelyek hézagossá teszik a térfalakat, és nem engedik hangsúlyozni a mérnöki szerkesztéssel létrejött merev tömbsarkokat (13. kép). Hagyományos fedeles kapuk (14. kép), téglakerítések és az utcafrontra kifutó kertek hoznak létre beépítési szüneteket. Az előírt többféle építménymagasság finom homlokzati mozgásokat kelt.
A rendezés megszüntetésre javasol fölös útburkolatokat, létrehoz újabb zöldfelületeket. Önkormányzati rendelettel szorítja ki a műemlék közelségének élményét zavaró anyaghasználatot, tetőidomot, túlzó épülettömeget.