Az ásványvíz források több ezer éve szakadatlanul árasztják Föld Anyánk mélyéből a gyógyító vizeket. A helyi közösségek hosszú időkön át ismerték és használták őket, a XIX. század fordulójának fürdőkultúrája széles körben is felhívta a figyelmet rájuk. Mindennek ellenére az elmúlt évtizedekben a feledés homályába merültek ezen élő kincsek. A természet lassan körülölelte őket és az ember által létesített környezet a természet rendje szerint megváltozott. A hely látszólag meghalt, valójában álomba merült. Csupán a feltörő víz és gáz szakadatlan hangja jelzi mindig, hogy ott forrás van, élő forrás. Ám ma már csupán kevés ember figyel fel rá, és értékeli kellőképpen ezen észrevétlenül meghúzódó kincseket.

A Székelyföldi Fürdőépítő Kalákák életre keltik a helyeket. Látszólagos ez, hiszen csak a figyelmet hívják fel ezen mindenkoron élő és éltető vizekre. Helyesebb volna így mondani: látásra költik az embereket. Az évszázadok óta élő források így az újdonság erejével hatnak, szó szerint meg-új-ulnak. Az emberek figyelme megújul a források iránt. A mai világban ez egy sokszor kihasznált fogás. Ám az egyáltalán nem mintegy, hogy megújuló érdeklődésünket minek szenteljük. A környezetünkben lévő, hagyományunkban gyökerező forrás-kincsek a jövőben fontos kincs-forrásokká válhatnak számunkra.

Mialatt több tucat kalákás lelkesen dolgozott az építésen, sokszor megálltak érdeklődők, és csodálkoztak a történteken. Talán letisztult bennük a gondolat: ezen embereknek megéri ezt a forrást kiemelni a sárból. Egy olyan ásványvizet értékelni, amelyet sokan már rég elfeledtek, talán már nem is ismernek. Néha olyan újdonságként hathat ez a gondolat, hogy az embernek az az érzése támadhat, hogy itt új forrásokat fakasztanak. Valójában pedig régi forrásokat újra kitisztítanak, a régmúlt értékei újból, a mai ember számára is értékké válnak.

Ez a fürdőépítő kalákák egyik alapvető feladata. A források kitisztításával az új ember számára újból a régi értékek válnak elérhetővé. A megszakadt fonalat újból felemelni és tovább fonni, az életre kelt helyekkel együtt életre kelni magunk is.

ÉPÍTTETŐ TERMÉSZET

A borvízforrások környezetét mindenkoron a Természet alakítja, folyton változtatja, évente megújítja. Egy ilyen helyen nehéz az embernek elfogadható módon beavatkoznia. Az avatatlan kezek által végzett „felújításokat” a természet nem érti meg, szakadatlan törekvése által igyekszik visszaalakítani a maga rendje szerint. A hellyel együtt felnövő építésnek a titka a hely megértésében rejlik. Az Embernek kell megértenie a Helyet. A megismerésre és megértésre alapozó cselekvés olyan ember által épített környezetet hoz létre, amely szervesen együtt él a hellyel.

A kalákák által újraépített helyeken a természet által megformált és az ember által teremtett környezet élő egységként működik együtt. Ez nem csupán a természetes anyagok használata révén, hanem az egész teremtés-építési folyamat miatt válhat lehetővé. A tervezési munkálatokat mindig megelőzi a helynek a megismerése, egy személyes és közvetlen ismerkedés. Miközben az ember ismerteti a hellyel a szándékát, a hely is megmutatja a benne rejlő lehetőségeket és a cselekvés határait. Mondhatni megsúgja azt, hogy mit kellene építeni, az odafigyelő ember pedig ezt meghallja. Ezt a hellyel együtt való imádkozás, egy folytonos ima-állapotban való alkotás teszi lehetővé.

Megtörtént, hogy elképzeltük: egy ösvény elejére, a bozótosba való belépéshez kapura volna szükség. Körülnézvén könnyedén vettük észre, hogy két égerbokor ajánlja magát kapuként, az ágaik összedőlnek, csupán át kell haladnunk alattuk. A feladat azzá egyszerűsödött, hogy összekötni őket, és segíteni megmaradni kapu-formájukban.

Ehhez figyelemre, megértésre és nagy alázatra van szükség. Soha nem kezdhetjük a tervezést akaratos gondolatok által elindítani, csakis a hellyel való együttérzés által vezérelve. Fel kell figyelnünk rá, hogy valójában már minden elő van készítve, ki van gondolva és meg van jelölve, nekünk a feladatunk csupán megérezni, észrevenni, megérteni a feladatot, és segíteni a megvalósításban. Úgy, ahogyan a természet is tenné: csendesen, visszafogottan, egyszerűen és szépen.

Valójában a hely vezérli az építő csapat tetteit, a természet építtet az ember által. Ezt figyelmes tájépítészek és építészek vezetik, ők azok, akik a hellyel együtt-éreznek és együtt értenek, ennek tudatában irányítják a cselekvést. Az előre elkészített tervek mindig csak irányadóak, amint halad az építés, a környezet meghatározza minden elemnek a helyét és formáját. Így alakul az elképzelés, és válik olyanná, amilyenné a hely kéri.

És ezt mindig a legegyszerűbb és legkönnyebb megvalósítani. A természet rendjét megbontani mindig nagyobb emberi erőfeszítéssel lehetséges, mint a természettel együtt építeni, az ember javára. Így válnak a kalákában épített helyek élő egységekké. Olyan megvalósításokká, ahol a természet és az ember által teremtett világ nem válik ketté, hanem egy-ként alkot egy-séget.

ISTEN-HELY, EMBER-ÉPÍTMÉNY

A felújított fürdőhelyek Szent Helyek. Az Embernek a Természet által való gyógyulására szentelt helyek. Ahol az ember alázatos módon, imádkozva, imádattal közeledik a természethez, ott mindig jelen van Isten. Az ember az ősidők óta az ilyen helyeket építményekkel megjelölte, mindig a Jóisten felemelő ereje által felemelkedve és emelve a falakat is maga után. Az így létrejött helyek templomok, ahol az Isten és az Ember egy helyben találkozik. Ezen építményekben Istennek hazájára találunk, Isten házának nevezzük őket, amelyekben Isten lakozik.

A természetben is Isten lakozik, annak minden elemében, a virágok kelyhétől, a csobogó vízen át a szaladó felhőkig és a mögülük felragyogó Napnak a fényéig. A források felújított környezete lehetővé teszi, hogy az ember méltó módon találkozhasson az Istent tükröző természettel. Ezt a legegyszerűbb építménnyel a legcélszerűbb elérni. Szerényen beilleszkedni a természet rendjébe, és lehetővé tenni a találkozást.

A kalákákban épített helyek így válnak szent helyekké. A Jóisten a természetet ekképpen bízta az emberre, hogy formája azt, használja, együtt éljen vele. Így válik lehetővé, hogy az ember a természetben gyógyulását megtalálja, Isten által. Ez is az imádság ereje által válik lehetővé, amiben az Ember összekapcsolódik az őt teremtő Istennel. És ez az általa a természetben teremtett helyek révén válik lehetővé.

Amint a csobotfalvi Kerekeger Feredőben elhelyezett táblára megfogalmaztuk:

A Somlyó-hegy védelme alatt álló égerláp a Természet jótékony erejét testesíti meg. Találkozik itt a Víz, a Fény, a Levegő és a Csend, hogy az embernek pihenését, gyógyulását szolgálja.

HAGYOMÁNY-ÉLTETÉS

A fürdőépítő kalákák sorában egyik fontos cél a hagyományok éltetése. Nem csupán a kalákázás hagyományának a felfrissítése, hanem az építkezés hagyományos formájának a gyakorlása is. A felhasznált anyagok, alkalmazott technikák, használt formák és jelek mind az egyszerű gondolkodású ember világából, a helyi hagyományokból merítettek. A jelen világ értékrend-alakító szándékai között jelentőséggel bír egy igaz értékrend képviselete.

Egyeseknek eszébe jut a rég feledt életmód, tisztelni kezdik a hagyományok által képviselt értékeket. A vendégek példára találnak, a helyiek erőt merítenek a megmaradáshoz.

A legkönnyebb megoldás mindig a legegyszerűbb és a legszebb is. A hagyományos ember mindig erre törekedett, valahol szükségből, hisz nem volt fölös pénze és ideje bonyolítani életét. Az egyszerűség nem jelent igénytelenséget. A minőséget a hozzáértés révén lehet biztosítani. A helyi ácsok értik a hagyományos építés fortélyait, nélkülük nem lehetne befejezni a vállalt feladatokat ily rövid idő alatt.

***

A 2006-os esztendő a kalákák szempontjából egy határkövet jelent. A kezdeményezések változatossága, a lelkes kalákázók száma, a helyszínek térbeli szétszórtsága azt jelzik, hogy itt már egy kisebb méretű mozgalomról van szó. Ennek alapvető célja olyan kezdeményezések segítése, amelyek révén közösségek erősödnek meg, a helyek és a táj szerves módon megújulnak, és minden résztvevő szellemiekben gyarapodik. Már nem az a fontos, hogy feltétlen fürdők épüljenek, nem is az, hogy Alcsík határain belül kellene maradni. A külső építés és belső épülés széles körben sokakat érint már.

Az eddigi szolgálat és alázatos munka megtermette gyümölcsét. A medencében az emberek felfigyeltek a változásra, együtt újulnak meg a kitisztított forrásokkal. A sorsukat saját kezűleg vállaló közösségek, felkészülnek és segítséget kérnek a további kalákázásokhoz. A folytatáshoz nekünk is segítségre van szükségünk. Az a szerény csapat, aki az eddigi évi egy kalákában feláldozta nyári szabad idejét, nem tud ennél többet vállalni önmagától. A szélesebb körű vállaláshoz szélesebb körű összefogásra és önkéntes áldozatra van szükség.

Igyekszünk minden kezdeményezést szervező tapasztalatunkkal és szakmai hozzáértésünkkel segíteni, de a munkához szükséges erőt a helyi közösségeknek kell biztosítaniuk. A teljes körű megújuláshoz mindenki saját maga kell vállaljon és áldozatot hozzon, nem várhatjuk továbbá a külső segítséget. Összefogásban bár, de mindnyájan saját erőnkből kell megújuljunk!

Az Ima ereje pedig mindenek felett győzedelmeskedik, Országunk megújulásáért régi himnuszunkban Védelmezőnkhöz fohászkodjunk.

„Boldogasszony Anyánk, Égi Nagy Pátrónánk
Nagy ínségben lévén, így szólít meg Hazánk:
Magyarországról, Édes Hazánkról
Ne felejtkezzél el szegény Magyarokról.

Ó, Atyaistennek Kedves, Szép Leánya
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek Mátkája:
Magyarországról, Édes Hazánkról
Ne felejtkezzél el szegény Magyarokról.

Nyisd fel az Egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra:
Magyarországról, Édes Hazánkról
Ne felejtkezzél el szegény Magyarokról.

Ámen.”