Szentendréhez közel, kicsiny falu szélén emelkedik egy hegy. Az erdő aljában lévő eladó telekbe és a tájba szerettek bele megbízómék. Így esett, hogy a család igen könnyen lemondott mostohább viszonyok között álló régi házáról és kertjéről, még sokunk vágyáról, az úszómedencéről is.

A kert 4 éve készült el. A terepadottságok behatárolták a lehetőségeket, és komoly feladat elé állították mind az építészt, mind a kertépítészt. A nagy szintkülönbség miatt az utcafronton támfalgarázs létesült. Az épületen belül is szinteltolások vannak a nagymama és a család többi tagjának lakrésze között. Ebből adódóan a teraszokhoz kapcsolódó vízszintes kertrészeket is rézsűk, illetve alacsony támfalak kötik össze.

A kert felső végénél az eredeti terepszintre csak úgy lehetett visszajutni, hogy a ház mögött hatalmas támfal épült. A kb. 4 méter magas fal két kisebb részre bomlik. Közötte keskeny zöldsáv létesült, hogy az itt magasodó növények, illetve a támfalra lehajló ágak látszólag csökkentsék a fal magasságát.
A falakat csak a látszó felületeken borítja dekoratív terméskő. Az épület mögötti támfal megmaradt beton felületűnek. Ez ugyanis már akkor megépült, amikor a tulajdonosok még nem kerestek fel kerttervező szakembert, így nem tudták, hogyan alakul a kert többi része. Azonkívül ez a falrész nem látszik a kertből. Gazdaságosabb volt így hagyni, mint méregdrága terméskővel burkolni. A forintban mutatkozó különbséget inkább nagyobb növények vásárlásába fektették megbízómék.

A magas falak szolgáltatták a lehetőséget, hogy az egyik fal a kerti tárolót rejtse. A terasz szintjén kialakított, faráccsal takart helyiségben jól elfér, és könnyű hozzájutni a fűnyíróhoz, a kerti szerszámokhoz, bútorokhoz és sportfelszerelésekhez.
Az épület körüli járda, a teraszok és az alacsony támfalak kiskockakőből készültek. A kert magasan fekvő hátsó részéhez, a kőburkolatú út és lépcső helyett fakorongból és murvából kialakított lépcső és út vezet. Így látványban is elkülönül egymástól az épület körüli, napi használatra szánt, közel vízszintes felületű kertrész, és a meredekebb, illetve magasabban fekvő, a természetes vegetációhoz közelítő terület.
Itt kapott helyet a nem minden nap használt szalonnasütő. A kőből kialakított tűzrakó mellett farönkből épített ülőfal és támfal emelkedik. A rönkfal folytatásában, a kert távolabbi részében különböző magasságban létesített növényágyásokkal találkozhatunk. A család 11 és 13 éves fia itt éli ki kísérletező hajlamát. A nagyobbik gyerek ugyanis imád kertészkedni, a kisebb pedig nem akar mögötte lemaradni. Minden évben külön versenyt vívnak, ki milyen növényt ültet a veteményesbe, amit kizárólag ők ápolnak, gondoznak, gyomlálnak, és ennek eredményeként, kinek milyen lesz a termése. A fiúk nagy büszkeségére eddig mindig jó eredményt produkáltak a növények.

A kert legfelső sarkában álló hatalmas diófa mindig famászásra csábított. Az ágak között „fakuckó” létesült, ahová kötéllétra vezet. Télen a fiúk mellett a mókusok és madarak is szívesen keresik fel az „odút”, ahol dió, és különböző magok várják őket.
Az utcafront felé eső kert egyik része a garázsfödémen helyezkedik el. Mellette egy szintben folytatódik a zöldfelület többi része, amit az utca szintjétől a garázzsal egy magasságban lévő támfal választ el. A garázsfödémen létesített kertet sajnos többször meg kellet bolygatni, mert az építkezéskor megsérült a tetőszigetelés, amit csak többszöri próbálkozással, és a tetőkert 60-80 cm vastag földrétegének teljes elhordása után tudtak csak korrekt módon kijavítani. A födémen és a mellette lévő vízszintes kertrész ad lehetőséget a család hétvégi sportolásának kielégítésére is, a röplabdára és a focira.

Ide, a tulajdonképpeni előkertbe a támfalak és a garázs miatt nem lehet belátni. A háziak kerítés helyett csak élősövényt akartak a falak tetejére ültetni. A gyerekek és a gyakran elguruló labdák miatt nem szerettek volna éveket várni, míg megnő a sövény. A kivitelezéskor a veszélyesebb helyeken ezért kénytelen voltam tujasövénnyel helyettesíteni a fal tetejére tervezett növényeket.

A kertet, bár nagy területű, a család közösen gondozza, minden segítség nélkül. Mindenkinek megvan a maga feladata. A főkertész a nagymama, aki nap mint nap körbejár a kertben, kihúzva az előbukkanó gyomokat, és beszélget a növényekkel. A fűnyírás kizárólagos és egyedüli felelőse a családfő. A fiúk „dolga” a veteményes, és az erdei állatok, madarak figyelése, etetése. A mama, az egyéb otthoni teendők miatt felmentést kapott a nagyobb kerti munkák alól. Ő „csak” kedvenc növényeit dédelgeti. (Azokból azonban van elég!)

A lakók saját bevallásuk szerint csak a teraszok szintjén lévő kertrészeket használják naponta. Azt már meggondolják, (a fiúkat kivéve) hogy nap mint nap felzarándokoljanak a sütőhöz és a madárleshez. Tavasztól őszig így is mindennapjaik szerves részévé vált a kert. Ha csak lehet, kint ebédelnek, reggeliznek vagy vacsoráznak, és a rohanó hétköznapok közepette is élvezik a csendet, a nyugalmat és a természet közelségét.