Megbízóim nevetve mesélték, hogy 8 évvel ezelőtt, amikor csak hétvégi házuk és kertjük volt, azt hitték értenek a növényekhez és a kerthez. Ekkor kapták ajándékba a “Kertek könyve” című könyvet. Addig le sem tették, amíg az utolsó betűig el nem olvasták. Minél többet olvasták, annál inkább érezték épülő családi házuk kertjének kialakítását kerttervező szakemberre kell bízniuk.!

Később újra építkezni kezdtek. Új ház, új kert. Polgári jellegű házat szeretnénk, és ahhoz illő kertet szerettek volna. Jó darabig úgy tűnt, egyszerű dolguk lesz, hiszen csak a telken álló öreg épületet akarták felújítani. Utólag derült ki, hogy érdemesebb lebontaniuk. Ekkor kaptam tőlük a tervezői megbízást. A bontott terméskövek és a felújított kút láttán, mediterrán jellegű kert ötlete merült fel. Bár az épület nem mediterrán jellegű, a kert nagyobb része, a meglévő adottságok és objektumok miatt mégis a déli országok hangulatát idézi. A tervezéskor ennek figyelembevételével alakítottuk ki a kert koncepcióját, és választottuk ki a felhasználásra kerülő anyagokat.

A növényekkel körülölelt kaputól építész által tervezett íves lépcsőn lehet lejutni az „első kertbe”, ahol terméskő burkolatú terasz, szalonnasütő hely és egy különleges csobogó várja a látogatókat.

A kerítés melletti cserjék a térhatárolás mellett a forgalom zaját is megszűrik.. A „hátsó kert” az elsőhöz viszonyítva két méterrel mélyebben helyezkedik el. A lépcsők melletti szintkülönbséget növényekkel borított rézsűk és szárazon rakott terméskő falak hidalják át. Az íves terméskő lépcsők aljától – a terv szerint – süttői terméskő út vezet a kertbe.

A mediterrán hangulatba beillett a három idős, csavart törzsű mandulafa, amiből sajnos kidöntött egyet a vihar. A kert alsó végében, általuk csak “dzsungelnek” hívott, növényállomány a terv szerint tisztítás után megmaradt volna. Később fagyérzékeny, dézsás növényeknek építettek itt egy télikertet, és vele összefüggésben egy piciny szerszámoskamrát. Ez eredetileg nem szerepelt a terven, és a parányi változtatás a dzsungel végét jelentette.

A rendezettség és az esztétikus térformálás érdekében csak néhány növényt hagytak meg, melléjük pedig tű- és lomblevelű örökzöldeket ültettek.

A terepadottságok miatt a garázs egyik oldalára magas feltöltést és sziklakertet terveztünk. Szép lett, de hiányzott belőle a víz. Ekkor egy tó és csobogóépítővel a helyszínen átalakították az egészet. Végül az alaprajzi elrendezést megváltoztatásával alakult ki a kertrész mai formájában a patakkal, a tóval és a sziklakerttel.

Ezzel a szoros értelemben vett kertépítés befejeződött, ás csak az apró díszítések voltak hátra. A tulajdonosok találkoztak egy bőrfestővel, aki kőből faragott szobrokat is készít. Ma már ő a házi szobrászuk. A saját egyéniségét hozzáadva XII.századi stílusban faragja ki az elképzeléseiket.

A kert változtatása, szépítése megbízómnak ma is mindennapos tevékenysége. Bármerre járnak, hazajön velük valami növényritkaság. Itthon azután főhet a fejük, hová ültessék! Számos, trópusi növény él a kertüjükben, nyáron dézsákban, télen a télikertben. Kertépítésüknek így soha nincs vége. Ki tudja, idővel talán újra nekilátnak: új telken új házat és új kertet építenek – immár szakember segítségével...