Amikor piros hó esik

„Tanár néni! Jön valami piros!” – kiáltott fel egy hebrencsnek elkönyvelt kislány 2010. október 4-én a mászóka tetejéről, azon az ominózus „vörös hétfőn”, amelyet az ország történelméből immár lehetetlen kitörölni. Ekkor még nem sejtette: ez a mondat életmentő, és ezért a mondatért később majd miniszteri kitüntetésben részesül. A mászóka Devecser egykori várkertjében állt, közel az iskolához, a Torna-patakhoz, évszázados fák között. Körülbelül 200 méter előnye volt a kertben játszó osztálynak, akik – bár nem szoktak ilyet tenni – a tanárnők egyetlen parancsszavára („Gyerekek! Futás!”) szaladni kezdtek a játszótértől 200 méterre lévő, kisebb dombon álló iskolaépület felé. Mire hiánytalanul a biztonságos zónába értek, a 200 méter előnyből 50 méter maradt, a bekötőút másik oldalán pedig az a titokzatosan vörös, ragacsos kulimász már három utcányi lakó- és iparterületre hatolt be abban a mély fekvésű sávban Devecser belterületén, amely a patak völgyében húzódott meg.

A háztartási hipo (halálfejjel a flakonon) 11-es pH értékkel rendelkezik. Maró lúg. A MAL által a tározókba kijuttatott vörösiszap – bár ezt maga a timföldgyártási technológia iszapelhelyezési szakasza nem indokolja, a lúg pedig igazán drágán előállítható, újrahasználható folyadék a gyártásban – kettővel magasabb (13-as) pH értékkel bírt a gátszakadás pillanatában. Az elöntött terület földjét 30-50 cm vastagságban itatta át ez a halálos koktél, amely lassan mindent szétmart, ami épített elem volt, ám – s ez a természet újabb csodája – a sekélyen gyökerező fenyők kivételével szinte minden korosabb fa túlélte a pusztítását úgy, hogy a 2010/2011 év fordulóját (amikor a térségben piros hó is esett) többségük a lúgos vörösiszap takaró alatt vészelte át.

A kármentesítési munkákat azonban nem mindig lehetett úgy szervezni, hogy az a fáknak is jó legyen. A 40-60 cm-es vastagságban, gyakorlatilag az első vízzáró réteg agyagfeküjéig eltávolított szennyezett földet nem sikerült idejében pótolni, ezért a földtakarás nélkül maradt fák zöme – különösen az elöntött beépített területen – támaszték nélkül kidőlt, még ha egyébként túlélte is az iszapot. A kastélykert viszonylag jobban átvészelte ezeket a durva tereprendezési munkálatokat, de az egykori beépített terület kertjeinek növényzetéből csak néhány hírmondó maradt. Közöttük áll egy 35 éves, helyi védelem alatt álló mamutfenyő, amely az erdész házának szintén elöntött kertjében állt. A megmaradt fák törzsén levakarhatatlanul ott virít a vörös nívószint tartós mementóként. A Torna völgyében 2011. tavaszán bizarr virágoskert hirdette meg az újjászületést: a letermelt föld miatt a kiskertekben magukat évtizedek óta nagy mélységbe ásó, idejében fel nem szedett hagymás lágyszárúak (csillagfürtök, keltikék, nárciszok) nehézgépek által megszabadítva a vastag földtakarásuktól, életigenlően tobzódtak a rehabilitációs területen. A múlt üzent a jövőnek, hogy élni kell.

Ahol a szükség, ott a segítség

Szaló Péter területrendezési és építésügyi helyettes államtitkár elektronikus postafiókjába pontosan két héttel az iszapkatasztrófa után egy szerény levél érkezett. Morvay István, és felesége Drobni Mária, egy több évtizedes szakmai múlttal rendelkező okl. táj- és kertépítész házaspár küldte ezt a levelet. „Szakmai felelősségtől indíttatva és az önkéntes segítségnyújtás kötelességérzetétől áthatva ezúton felajánlom cégünk, a Drobni és Morvay Tájépítész Kft. tervezői kapacitását az ajkai vörösiszap katasztrófa által sújtott térségben a Devecser város területén a Torna-patak és a Malom-patak közötti területen szükséges ökológiai rehabilitációs és zöldfelület tervezési feladatok elvégzéséhez. […] Vállalkozásunk szerény nyereséggel dolgozik, köztartozásunk nincs. Jelen ajánlatunkat tervezési díj ellenszolgáltatása nélkül tesszük meg.”

[...]

A BM Területrendezési és Településügyi Főosztálya tisztelettel elfogadta a két tájépítész mérnök önzetlen ajánlkozását. [...]  A településrendezési és a -rehabilitációs munkálatokat Gerzanics Annamária, a károsodott épületek felmérési, és az új lakóterületek építési munkálatait Halász Lajos koordinálta. A magyar kormány eltökélte, hogy a katasztrófát követő egy évben gyakorlatilag minden komolyabb rehabilitációs munkát el kell végezni, és ennek az első évfordulónak, azaz a 2011. október 4-i céldátumnak lett minden további cselekvés alárendelve. Idővonalra lebontva ez azt is jelentette, hogy például Devecser esetében a rendezési terv szükséges módosításának a rehabilitációs tervezés elkezdéséhez legkésőbb 2010. decemberében meg kellett születnie, amely a lehetetlen küldetés kategóriájába tartozik normál viszonyok között. A településszerkezeti terv, a szabályozási terv és helyi építési szabályzat módosítására 2011. november 2-án a hatályban lévő tervet készítő Pannonterv – Veszprém Kft. kapott megbízást. A „békeidőben” minimum fél évig tartó folyamatot 5 hét alatt sikerült elvégezni az egyeztetésekkel és Lantay Attila állami főépítész végső szakmai véleményének kiadásával együtt, így a devecseri önkormányzati testület 2010. december 7-én a módosítást jóváhagyta. Már ebben is jelentős szerep hárult a Drobni és Morvay Tájépítész Kft.-re, akiket a Pannonterv munkaleterheltsége miatt hívtak meg az alátámasztó szakági munkarészek kidolgozására.

A módosítás során vált teljesen nyilvánvalóvá a közben zajló környezeti háttérvizsgálatok alapján, hogy a Devecserben elöntött belterület beépítésre való alkalmasságának helyreállítása a Torna-patak menti mélyfekvésű területen csak nagy anyagi áldozatok árán volna létrehozható. Az erőltetett beépítési szándék helyett a terv puffer zóna kijelölése mellett döntött, és a korábbi beépítésre nem szánt területeken a településszerkezeti terv erdőterületet, míg a korábbi, elpusztult belterületi szakasz jó részén új városi közpark létesítése céljából 7,5 ha kiterjedésű zöldterületet jelölt ki. A pataktól a lehető legtávolabbi magaslaton irányozta elő a rendezési terv a katasztrófát elszenvedettek kárpótlását célzó új lakóterületi egység létesítését.

Zölddel a piros ellen

A tervezőket a legnagyobb próbatétel elé a terepviszonyok és a hihetetlen gyorsan változó tervezési alapadatok állították. Mintha valakinek úgy kellene a mozgó célpontra lőve tizes találatot produkálnia, hogy közben valaki folyamatosan ütögeti a kezét. A közpark céljára kijelölt 7,5 ha-os – az ún. Malom árok és a Torna-patak között húzódó - terület már az elöntés előtt is mélyfekvésűnek számított. Olyannyira, hogy az iszapkatasztrófát megelőző tavaszon itt még homokzsákokkal kellett védeni a lakóházakat a megáradt patak elöntése ellen. A kármentesítés során elhordott szennyezett földréteg ezt az alacsony fekvésű pozíciót tovább rontotta: a folyamatosan változó letermeléssel gyakorlatilag elérték a talajvízréteg felső határát. Egy Mőcsényi-iskolán felnőtt tájépítésznek a földtömeg-egyensúlyban való gondolkodás egy fejlesztés során gyakorlatilag tereprendezési axiómának tekinthető. A Drobni – Morvay páros is ebből az elvből kiindulva közelített a megoldás felé. Miután megbizonyosodtak a talajvízszint létéről és állapotáról, arra építették fel a koncepciójukat, hogy egy tófelület létrehozásával biztosítanak olyan mennyiségű termett földet a területen, amely felhasználható a környező térszín korábbinál kedvezőbb magasságú kialakításához, illetve a patakmeder melletti biztonsági sáv (magaspart) kialakításához.

A részletesebb földtömegszámítások – amelyet úgy kellett elvégezni, hogy közben zajlottak a kármentesítési munkák, és nem lehetett pontosan tudni hol áll meg a letermelés – egyre inkább azt vetítették előre, hogy a földtömeg egyensúlyt jelentősebb külső forrásból származó földtömeg nélkül csak három nagyobb víztükör létrehozásával lehet biztosítani, amelyekből a feltöltésre egyenként 8-9000 m3 föld nyerhető. A terv külön érdeme, hogy a létrejött tórendszer a Malom-árok és a települési felszíni vízelvezető rendszer befogadójaként, valamint egy új, zsilippel zárható csatornán keresztül a Torna vizét is csapoló árapasztóként is tud üzemelni, amely a korábbinál magasabb árvízi biztonságot garantál, illetőleg a zömmel fakadó forrásokból táplálkozó tómedret időről időre friss, áramló felszíni vizekkel mossa át. Azaz árvízvédelmi és vízminőségi szempontból is fenntarthatóbb viszonyokat teremt. Ehhez azonban fel kellett törni egy igencsak kemény tabut. Magyarországon eleddig ugyanis – legalábbis amióta igen kemény környezetvédelmi szabályaink vannak – nem kaphatott vízjogi létesítési engedélyt olyan mesterséges tó vagy felszíni vízfolyás, amely közvetlen kapcsolatban áll a talajvizekkel, sőt, esetleg onnan táplálkozik. (Szerencsére számos természetes vízfolyásunkat és tavunkat a Teremtőnek még sikerült engedélyeztetnie az égi hivatalban a zöldhatóság életre hívása előtt, ennek következtében aztán később sem kellett például lefóliázni a Duna medret). Az pedig Devecser szerencséje, hogy mind a talajvíz, mind pedig a felszíni vizek minősége közel azonos vízminőségi paraméterekkel rendelkezik, ezért egyik sem tudja szennyezni a másikat (már ha a MAL is úgy akarja). Így nem kevés izgalom után végül sikerült megszerezni a koncepció alappillérét jelentő tavakra a vízjogi és környezetvédelmi engedélyt. A több lábon álló rendszer miatt egészen biztos, hogy lesz bőséggel víz a tervezett tavakban, sőt a kivitelezés finomhangolásánál még azt is sikerült elérni, hogy a vizek partjainak először picit vízépítős szögletességgel létrehozott „kétlábas” rézsű hajlásszögei a természetes fövenyek „négylábas” hajlásszögeire szelídüljenek, ami a vizek megközelíthetőségét, természetesebb látványát segíti elő. Tekintettel arra, hogy a mederstabilizáció vízáteresztő módon, RENO matracokkal, gabion falakkal, kőstabilizációval történik, a parti sáv és a sekélyebb vízrétegek olyan megtelepedő vízparti növényzetnek biztosíthatnak majd életteret, amely biofilterei révén egy biológiailag önfenntartó, természetközeli víztest kialakulását eredményezheti majd, fenntartása pedig nem ró nagy terhet az önkormányzatra.

Sokáig úgy nézett ki, hogy a rehabilitációs terület határán álló ún. régi posta épülete mellett megmaradhat egy egykori fogadó (postakocsi állomás) épülete is. Ez a két épület keretezte volna azt a nagyobb leburkolt teresedést, amely a park főbejárataként, rendezvényhelyszínként szolgált volna. Sajnos az egykori fogadó olyan rossz állapotba került a maró lúg utótevékenységének köszönhetően, hogy nem volt megmenthető. Így viszont a Rotary Klub pártfogásával most renoválás alatt álló régi posta épülete kissé sután, félszegen várja, hogy a fogadótér egy reménybeli második ütemben egyszer megépülhessen. Ugyancsak második ütemre tolódott át a tervezett szabadtéri színpad, és több játszótéri felület létesítése is. Forrás egyelőre ezek megvalósítására nem látszik, a terv azonban egy olyan komplex csomagot kínál a rendezésre, amelyben a vízrendezéstől a közparkba helyezett szabadidős funkciókon keresztül a gyalogos és kerékpáros kapcsolatokon át a növénykiültetésig minden végig van gondolva. Ami nagy valószínűséggel elkészülhet a közeljövőben, az a szintén elpusztult sportpálya e terület mellett történő újraépítése. A Várkert rehabilitációs tervezését a Pagony Tájépítész Iroda (Herczeg Ágnes) vette kezelésbe, itt a javaslatok különféle talajjavító keverékek meghatározására is kiterjedtek. E két zöldfelületi folt együttesen egy olyan zöldfelületi puffert képez a település és a Torna-patak között, amely egy hasonló katasztrófa esetén sem engedi, hogy a katasztrófa épületekben tegyen kárt.

Felejteni, emlékezni, továbblépni?

[...]„Nem ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a tervem a rajzoknak megfelelően épüljön meg” – mondja Drobni Mária. Összecsiszoltan, kőkemény elszánással, mondhatni egymás vállának feszülve alakul szinte percről percre a park szerkezete, amely a hármas tórendszer vezérmotívumára fűzött tájképi kert lesz. Régóta az egyik legnagyobb az országban. Ám ami az évfordulóra elkészül, inkább egy olyan keretnek ígérkezik, amelyet funkcióval és tartalommal a dolgok konszolidációja, a növények beállta és a katasztrófa feldolgozásának hosszabb lelki folyamata után lesz képes a helyi közösség feltölteni. Amikor már a többség elhiszi legbelül is, hogy létezik itt, ebben a városban a folytatás. [...]

A helyieket segítő pszichológusok szerint nem egészséges, ha a lakosok megpróbálják elméjük legtávolabbi zugába, a meg nem történt rémálmok közé utalni a történteket. A BM munkatársai éppen emiatt arra tettek kísérletet – úgy tűnik sikeresen – hogy a „Fogadj örökbe egy fát!” kezdeményezés keretében az óvoda és az iskola növendékei, családtagjaikkal együtt „vegyenek védnökségük alá” egy-egy fát az új közparkban. Megmaradtakat és újonnan telepítetteket egyaránt.

[...]

terület: 7,5 ha
generáltervező:. Drobni Mária és Morvay István okl. táj-és kertépítészek, vezető tervezők (Drobni és Morvay Tájépítész Kft.)
tavak és vízi közművek:  Horváth Ferenc vezető tervező (Víz-Környezet Kft.)
közúti tervek:  Polányi Péter okl. építőmérnök (Közlekedésfejlesztés Kft.)
elektromos tervek:  Bárány Attila (Pannonterv-Veszprém Kft.)
geodézia: Pannon Geodézia Kft.
statikai, anyagtani és élettani szempontú vizsgálatok: Magyar Mérnöki Kamara és az ÉMI Nonprofit Kft.
operatív koordinálás: OKF - Újjáépítési Kormányzati Koordinációs Központ
állami koordináció: BM Területrendezési és Építésügyi Helyettes Államtitkárság
kivitelezők: Veszprémber Zrt., Mecsekérc Zrt., E.On Zrt., Eurogreen Kft.

Fotók: Bardóczi Sándor

Forrás: epiteszforum.hu