Sok viszontagságon ment keresztül Budapest belvárosának minden bizonnyal legrégibb, beépítetlenül megmaradt közparkja, a Károlyi-kert.

A régészek kutatásai - és Bonfini mester leírása - alapján valószínűsíthető, hogy ezen a területen (a mai Magyar u.-Károlyi Mihály u.-Egyetemi Könyvtár helyén) állt valamikor Mátyás királyunk egyik kerti lakja a hozzá tartozó vadaskerttel.

A török kiűzése után az előnyös, forgalmas helyen fekvő, gazdátlan telket báró Werlein János kamarai adminisztrátor szerezte meg. Halála után fia, Werlein Edmund bekeríttette, a rajta álló házat átalakíttatta. 1694-ben eladta Wilfersheim Miklós élelmezési biztosnak, aki 1696-ban a régi ház helyén egy új palotát építtetett.

Örökösei 1744-ben Patachich Gábor kalocsai érseknek adták el a palotát és a hozzá tartozó telket. Nem sokáig élvezhette azonban tulajdonát, a rákövetkező évben meghalt, és az ingatlant Barkóczy Ferenc egri püspök vette meg. 1748-ban a telekről felmérés is készült, amelyen jól látható az U-alakú palota mögötti, tengelyes elrendezésű, négy részre osztott díszkert vázlatos alaprajza (1. kép). 1759-61 között Barkóczy - már mint Magyarország hercegprímása - a palotát Mayerhoffer Andrással alakíttatta át.

Barkóczy halála után 1768-ban gróf Károlyi Antal ezredes, szatmári főispán vásárolta meg az ingatlant, amely aztán másfél évszázadon át a Károlyi család kezében maradt. Ekkoriban a kerthez majorság és két udvarmesteri ház is tartozott, területe közel 1,5 ha volt (mai területe ennek kb. a fele, 7625 m2). 1778-tól az épületen és a kertben is nagyszabású átalakítások kezdődtek Jung József tervei alapján.

Az 1779-ben készült tervrajzon jól látszik, hogy az építész átvette a Barkóczy-kert útrendszerét, a díszkertet kerítéssel választotta el az udvartól, a főtengely lezárására pedig egy kerti házat vagy pavilont javasolt (2. kép).

A barokk korban divatos parterrek kialakításához a kert tervezéséhez jobban értő szakembert kértek fel (valószínűleg Nagykárolyból). Ekkor készülhetett az a név és dátum nélküli terv, amelyen a parterrek részletes terve látható (3. kép). A motívumok eszköztára hasonló a korábban készült kismartoni és nagycenki barokk parkokban használtakhoz.
A tervező az eredetileg szabálytalan alaprajzot szabályossá tette: a falak és a díszes parterrek közötti keskeny "folyosóban" körbefutó lugast tervezett. A díszkert mögött, a fennmaradó háromszögletű területen veteményes kertet láthatunk (a pesti háztartások esetén ez kifejezetten hasznos volt).
Érdekesség még a terven az edényes növények (narancsfa, citromfa) szabályos rendben történő kiültetése, és az egyik parterre közepén látható, ovális alakú vízmedencét körbefogó, girlandszerűen ábrázolt fák sora. A középső tengelyt - a díszkert két kapuja között - valószínűleg nagyobb termetű fákból álló kettős fasor hangsúlyozta ki.

Az építkezések 1780-ban fejeződtek be, ekkorra felépült egy lovarda és egy üvegház is a palotával együtt.

1791-ben a díszkertet ismét átrendezték, ezúttal tudjuk, hogy Janits György építésvezető tervei szerint (4. kép). Ő tervezte a kert empire vázákkal díszített kőkerítését is (5. kép).
A kert tervén az előző tervhez képest jelentős változások figyelhetők meg. A főtengely kettős fasora megmaradt, és arra merőlegesen találhatók a nyírott sövénnyel körbevett növénytáblák. A terület közepén, az úttengelyek metszéspontjában kerti ház (pavilon) épült (6. kép), attól jobbra és balra fedett lugasokat és egy kuglipályát hoztak létre. A veteményes kert nagyobb hangsúlyt kapott, mögötte láthatók a melegágyak, az üvegház és egy kertészház.
A kert egyik sarkában egy - akkoriban újdonságnak számító - angol stílusú kertrész is helyet kapott sarokpavilonnal, szabálytalan vonalú vízfelülettel, kanyargós utakkal és egy mesterséges kilátódombbal.
A kertet határoló falakat valamilyen előültetéssel (talán kúszónövényekkel) próbálták takarni. A lovarda épülete ezen a terven beékelődik a díszkert területébe.

A palotát és a kertet ekkoriban Károlyi Antal fia, Károlyi József használta, halála után pedig fiai, István, Lajos és György örökölték. 1832-ben Károlyi György megváltotta testvérei részét, így ő lett az ingatlan egyedüli birtokosa. Még ugyanebben az évben átépítési terveket készíttetett Anton Pius Riegl építésszel, majd 1840-ben Koch Henrik tervei alapján fejeződtek be a munkák.

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után Jellasics, majd Haynau foglalták el a palotát, Károlyi Györgyöt pedig fogságba vetették. Miután kiszabadult, ő és később Károlyi Gyula is Kopál József főkertészt bízta meg a kert gondozásával.
Kopál híressé és elismertté tette a Károlyi-kertet az 1870-80-as években. A kertben sok híres és előkelő személy megfordult (többek közt Ferenc József császár is). Ebből az időből számos, a kertet méltató leírás maradt fent.

Vajda Viktor 1880-ból származó írása szerint: "A főváros kellős közepén csak nagy úrnak lehet kertje..." "A görbén kanyargó Magyar utcza lakhatatlan volna, de a grófi kert felvidítja, beillatozza egész környékét." Tőle tudjuk meg, hogy a palota udvarát vasrácsos kerítés választotta el a kerttől. A park középső részét angol stílusú "pleasure ground", zöld gyepszőnyeg uralta. A gyep szélei mentén szőnyegszerűen kialakított virágágyásokban tulipánok és különféle egynyári virágok pompáztak. Rododendronok, orgonák, zanótok és akácok csoportjairól tesz említést az író. A falak mellett út vezetett körbe, ligeteket hoztak létre padokkal, asztalokkal. Itt épült meg Pest harmadik teniszpályája is.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a palota akkori ura, Károlyi Mihály megnyitotta a kertet a fővárosiak előtt. Ez az időszak rövid életű volt, hamarosan újra bezárultak a kert kapui.

1928-ban a főváros megvásárolta a palotát és kertjét, képtárat és kiállításokat rendezett az épületben. 1929-ben Rade Károly kertészeti igazgató tervet készített a kert teljes átépítésére (7. kép). Az átalakítás 1931-32-re készült el, amely során a kőfalakat lebontották, a kertet átadták a nagyközönségnek.

Az épület 1930-50-ig a Belvárosi Képtár kiállítóhelye volt, azóta Petőfi Irodalmi Múzeum. A II. világháború során tönkrement kert egy részét - a volt udvart - szabadtéri hangversenyek számára alakították át.
Az 1960-as években a kert újabb átalakításon esett át. A régi növények közül ekkorra már sok kipusztult, a burkolt felületek és a padok száma is erősen megnövekedett. Az 1970-es évek metróépítése a növényzet további pusztulását okozta. 1981-ben Kecskésné Szabó Ildikó tervei alapján a kert újjáépült, szökőkút, játszótér került kialakításra, de az intenzív használatot nem bírta sokáig.

A kert mai arculatát 1996-ban Wild László tervezte. A területet (újra) bekerítették, zárhatóvá tették. A Magyar utca felől három kapuja van, ebből a középső a kutyasétáltató rész kapuja is egyben.
A kert hosszanti tengelyében található szökőkút és egy nagy méretű virágágyás utal az egykori barokk kert elrendezésére. A körbevezető utak viszont a tájképi kertnek megfelelően szabálytalanul kanyarognak, a cserjecsoportok oldott elrendezése is ezt a stílust erősíti. A kertben három területen is építettek egy-egy játszóteret.
A közparkot a palota udvarától vaskerítés választja el, de a kert kialakítása egységes maradt. A palotaudvaron állították fel Petőfi Sándor és Radnóti Miklós szobrát (Tormay Cecile és Prohászka Ottokár szobrát eltávolították az 50-es években), a közparkban pedig Irányi Dániel szobra látható.
A kertben még ma is megtalálható néhány idős, szép fapéldány pl. ezüstjuhar, ostorfa, vadgesztenye, japánakác, jegenye és hársfák. A kert valószínűleg legidősebb fája egy fehér eperfa (Morus alba). Új ültetésű növények is kerültek a kertbe: ilyen a belső udvarba ültetett két piros virágú vadgesztenye és egy fügebokor. A közkertben nem annyira gyakori cserjékkel és fákkal is találkozhatunk pl. húsos som, vénic szil, varázsmogyoró, koreai lonc, liliomfa, kikeleti bangita, ámbrafa és rododendronok.

A kert nyitvatartása: 8-17 óráig (illetve sötétedésig)

Forrás: Gombos Zoltán: Régi kertek Pesten és Budán (Natura, 1974.)
Pesti László-Tarjányi Ferenc: Parkok és kertek Pesten és Budán (Kulturális Innovációs Alapítvány http://kia.hu)