Terrasson egy 6500 lakosú kisváros Franciaország szívében, Périgord tartományban, nem messze az emberiség bölcsőjének tartott, UNESCO által védett lascaux-i barlangrendszertől.
Az 1980-as években a város, amelynek bevételei elsősorban az ipari tevékenységből származtak, súlyos gazdasági válságot élt át. A növekvő munkanélküliség mérséklése és a gyenge kulturális élet fellendítése érdekében a polgármester kezdeményezésére – aki maga is szerette a szép kerteket – 1990-ben a város uniós támogatással turisztikai fejlesztésbe fogott. Ennek részeként 1992-ben a város egykori szőlőhegyén, mintegy 6 ha-os területen nemzetközi pályázatot írtak ki kert kialakítására. A pályázatot az amerikai Kathryn Gustafson tájépítész és az angol Ian Ritchie építész terve nyerte meg. A kert végül 1996-ban készült el.

“Itt mindenki megtalálhatja a maga útját.”

A kert már abban a tekintetben is különleges, hogy modern, kortárs kertépítészeti alkotásként az óváros ölelésében helyezkedik el, hidat alkotva az ősi és modern, saját magunk és a történelmünk között. Megmutatja, hogy az ember a különböző korokban hogyan alakította az őt körülvevő természetet, a kertben járva egyfajta kerttörténeti utazást élhetünk át. Elnevezése – “a képzelet kertjei” – utal arra, hogy több, egymás mellett létrehozott kisebb kertből áll, amelyek mindegyike más-más érzékszervünkre van hatással. Képzeletbeli, belső utazásra invitál bennünket az érzékszerveinken és érzéseinken keresztül. A történelmi városmagból kiindulva, a kijelölt úton haladva különleges élményben lehet részünk, ahogy egymás után átélhetjük, és magunkban ötvözhetjük az álomszerűt, a szokatlant a megszokottal, a régit a modernnel.

A tematikus kertek

Kathryn Gustafson a természeti elemek, a szél, a víz, a fold, a növényzet és a perspektíva játékával alakította, formálta a tájat. A kert a domboldalban teraszosan helyezkedik el, az egyes kerteket a különböző formában, sokszor csak jelzés értékűen megjelenő víz köti össze. A kertek kialakítása során nem vágtak ki fákat, a kertek a meglévő természetbe olvadnak bele. A kert a következő 13 tematikus kertrészből áll:

1. A védelmező bokor: rézsűszerűen kialakított, nyírott Buxus sövény falként védelmezi a kert bejáratát, amelyet néhány helyen megtör a lépcsőzetes kialakítású mederben csordogáló víz
2. Növény-alagút: acél pergolára felfuttatott illatos növények (jázmin, iszalag, lilaakác) vezetnek a képzeletbeli kertek birodalmába, miközben élénk hatást gyakorolnak érzékeinkre
3. Az elemek kertje: fák és élénk színű virágok, természet és kultúra egysége, fény és árnyék játékos ellentéte, a levegőben végigfutó arany szalag (élet fonala, Ariadné fonala) vezet minket
4. Teraszok: az erdőben, a fák alatt kialakított teraszokat mohával borított sziklafalak választják el egymástól, amelyek még az eredeti szőlőművelés nyomait őrzik
5. Szabadtéri színpad: a félkörívben elhelyezett acélpadok és a lépcsőzetesen kialakított lelátó az antik hagyományokat ötvözik a modern anyaghasználattal
6. Szél-oszlopok: a város irányában tengelyesen felállított magas fém oszlopokon elhelyezett nyilak és csengők mozgással illetve a hangjukkal jelzik a szél irányát és erősségét
7. A perspektíva kertje: gyepes rézsűk és levendulasávok váltakozása érzékelteti a perspektívát, optikailag összeköti a várost és a kertet, utalva a tájban rejlő történelemre
8. A víz kertje: a magasba lövellő vékony vízoszlopok erdeje között vezet az út, a víz látványával, hangjával is hat érzékeinkre, felfrissít, kellemes érzéseket kelt bennünk, erre a teraszra egy soklépcsős kaszkád érkezik, majd a vizek csatornákban összefolyva futnak tovább
9. Rózsakert: több mint 30 féle különböző színű, illatú rózsát acél csövekre futtattak fel, felidézve a klasszikus, romantikus kertek hangulatát modern köntösben
10. Szökőkutak útja: 5 különböző méretű szökőkutat köt össze a domboldalban lefutó kaszkád kisebbtől a nagyobb felé haladva
11. Nyírott kert: az út nyírott sövények között és nyírott, zöld alagúton keresztül fut le a város felé, nyílása zöld ablakot képez a városra
12. Folyók: az 5 kontinens legnagyobb folyóinak szimbolikus megjelenítése, a domboldalra ferdén elhelyezett kőlapokba vésett fa formájú erezetből forrásként előtörő víz csatornába összegyűlve folyik tovább, majd kaszkádként köti össze az alsó utat a felsővel, az út kezdő- és végpontját
13. Melegház: Ian Ritchie tervezte kőből, acélból és üvegből, kiállításokat is rendeznek benne

A kertről bővebb információ: http://lesjardinsdelimaginaire.com