Új ház építésekor, illetve a telek vásárlásakor sokszor nehéz eldönteni, melyek azok a szempontok, amelyekhez feltétlenül ragaszkodnunk kell, és melyek azok, ahol elképzeléseinken tudunk módosítani, vagy áthidaló megoldást keresni, kompromisszumot kötni. A helyes döntések, pedig már fél sikert jelentenek az építkezés hosszú és rögös útján.

A tulajdonos számára az volt a legfontosabb, hogy a telek mindenképpen a belváros közelében legyen, még annak árán is, hogy ehhez csak kis alapterületű, jelen esetben 550 m2-es telek társul, amiből az épület további 220 m2-t elfoglal.

Az alapkoncepció egyeztetése után az építész szabad kezet kapott. A tulajdonos csupán egy dologhoz ragaszkodott, hogy a helyi sajátosságoknak és építési hagyományoknak megfelelően, az épületben és a kertben is a tégla domináljon. Ez egyben másik kívánságának, egy mediterrán jellegű épület kialakításának is kedvezett. A fentiek értelmében a telket bontott téglakerítéssel vették körbe, így kifelé teljesen zárt, átrium udvarhoz hasonló hangulatú tér alakult ki.

A megrendelő kívánsága találkozott a tervező elképzelésével, aki a kínálkozó lehetőségek szerint az utca felé egyszerű és visszafogott épületet álmodott meg, ami teljes szépségét a kert belseje felé mutatja meg. A telket az „L” alakú, mediterrán hangulatú épület két, ugyancsak „L” alakú részre osztja. A kert hátsó részében, a nappali hatalmas üvegfala mellett helyezték el az úszómedencét. A vízfelületet, ugyancsak az épülethez kapcsolódó pergola választja el a kert többi részétől.

A tulajdonos nemcsak a ház, hanem a kert tervezését is szakemberre bízta. A tervezési munkák kezdetekor a telek szélén hatalmas diófa magasodott, ami a kert alapkoncepcióját és hangulatát is meghatározta. Mindenképpen szerették volna megtartani az árnyat adó lombtömeget, de az élet másképpen rendelkezett. A tulajdonos legnagyobb bánatára, és a legnagyobb gondoskodás ellenére, a fa rövid időn belül teljesen kiszáradt. A kert terveit ezért egy teljesen új koncepció alapján kellett elkészíteni.

Az épülethez kapcsolódó pergola a kertet két részre osztotta. A parányi telken így két összenyíló, átlátható, de valójában különálló kerti teret tudtak létrehozni. A tervezés egyik legfontosabb feladata volt, hogy a parányi teret optikailag nagyobbá varázsolják. Ezt különböző magasságban kialakított növényfoltokkal, és az összefüggő burkolat növényszigetekkel való megtörésével érték el.

A kert bejárathoz közeli részében a cserjék és örökzöldek egy 40 cm magas, bontott téglából kialakított óriási növénykazettában élnek, mely egyik oldalával a kerítéshez csatlakozik. A fal egyben ülőfalként is funkcionálhat, ha vendégek érkeznek a kertbe.

Az épület bejáratához vezető út mentén lévő növénycsoportot kiemelt szegély választja el a gyepfelülettől. A nappali üvegfala itt is folytatódik, így ennek a növénycsoportnak szépségét rossz időben, vagy a téli napokon a szobából is csodálhatjuk. A pergola alatti és a medence melletti burkolatot is különböző magasságban helyezkedik el, és a szilárd felületet több helyen növényfoltok szakítják meg.

A ház tulajdonosának annyira fontos volt a kert, hogy a megszokottól eltérően, a kertépítési munkák, nem az építkezés befejező szakaszát jelentették. A kert 2004 tavaszán lett kész, de ekkor még javában folytak belső szakmunkák. (festés, burkolás, asztalos munkák) A tulajdonosok csak idén nyáron fogják véglegesen birtokba venni az épületet, de tavaly már használhatták a kertet és a forró nyári kánikulában élvezhették a medence hűsítő vizét is.

A kor emberének rohanó életvitel alól az itteni ház lakói sem kivételek. A kert fenntartása számukra a kisebb gyomok kiszedéséből, és a kert csendes szemléléséből, illetve használatából áll. A nagyobb kerti munkákat havonta egy kis cég végzi el, hogy a háziak maradéktalanul élvezhessék a kert egész éven át tartó örömét.