A Syma csarnokban 2009. február 11-13 között megrendezett Tetők, Falak, Homlokzatok + Épületenergia Szakkiállítás és Konferencia 3 napon keresztül biztosított változatos „terepet” az építésügy résztvevőinek a szakmai eszmecserére és találkozóra. A nagyszabású rendezvény nyitányaként (egy panelfelújításokkal foglalkozó konferenciával párhuzamosan) került terítékre a zöldtetők ma még sok szempontból hányattatott sorsának megvitatása. Fegyverneky Sándor főépítész úr köszöntő szavai mégsem a szűk témára reflektáltak, beszédében sokkal inkább az építésügy aktuális híreiből szemezgetett.

A mostohagyerek

A megnyitót a házigazda Bellavics László folytatta. A Zöldtetőépítők Országos Szövetségének elnöke bemutatta az általa vezetett egyesület történetének legfontosabb mozzanatait és természetesen küldetésükre is kitért. A sikerekben és kudarcokban egyaránt gazdag évtizedet záró szervezet legfőbb célkitűzése még ma is az, hogy kivívja az önálló szakma létjogosultságát és ne csak az építészet vagy kertészet mostohagyermekének számítson.

A megnyitót követő első benyomások már-már kezdték bennem felerősíteni azt a meglátást, hogy itt tényleg valami nagyon újról és bejáratatlan dologról van szó. Erre csak és kizárólag a lebonyolítás, nem pedig az előadások színvonala engedett következtetni. Mire is gondolok? Egész egyszerűen arra, hogy az első két külföldi előadó saját nyelvű diákkal érkezett és a fordítást sem profi tolmácsokkal szinkronban, hanem mondatonként meg-megállva sikerült csak megoldani. Ezt az amatőr szervezési hibát azonban feledtette a rengeteg profi előadó, akik azt hiszem minden résztvevő napját tartalmassá tették. Úgy az enyémet, aki csak most kezdek igazán érdeklődni a téma iránt és így kihívás volt mindvégig odafigyelnem és befogadni az új ismereteket, mind azokét a gyakorló szakemberekét, akiknek igazi jamboree lehetett az esemény, ahol a szakma legfrissebb eredményeit megoszthatták egymással.

Hogyan lehet vonzóbbá tenni, ösztönözni a zöldtető építést? A németországi gyakorlat | Ing. Wolfgang Ansel (Németország)

A Német Tetőkertész Szövetség küldöttjeként megjelenő Ansel úr előadását bevezető jelleggel a tetőkertek néhány hátrányának és előnyének felvázolásával kezdte. A modern városiasodás nagy problémája a zárt felületképzés. A sok betonozott felületről a csapadékvíz nem képes elszikkadni, hanem egyre nagyobb mennyiségben árad tovább leterhelve a csatornarendszert. Nemcsak a természetes vízgazdálkodás, hanem a hőháztartás is felborul, számolnunk kell a városi hőszigetek kialakulásával. Ezek elviselése nem kellene, hogy szükségszerű legyen, ha a zöldtetők elterjednének. Miben is rejlik ezek előnye? A lefolyástalan tetőkhöz képest a zöldtetők vízvisszatartása 50-90%-os, és az is fontos, hogy a mégis átengedett csapadékot nem az esőzés idején, hanem késleltetve engedik tovább ily módon megkímélve a csatornarendszert a túlzott terheléstől. Fotoszintézisük révén megkötik a szén-dioxidot, párolgásuk révén hűtik a felületet és a környező levegőt egyaránt. A hőmérséklet kiegyenlítő szerep azért is fontos, mert a csupasz tetőn mérhető, néha akár 80 C° hőmérséklet a vízszigetelést is kikezdi, amortizálja.

Ma már az is bizonyos, hogy a városokban egyre nagyobb egészségügyi kockázatot jelentő szilárd szennyezőanyagokat a növényzet nagy hatékonysággal lenne képes megkötni. Ez annak tükrében igen fontos, hogy német nagyvárosokban a közlekedés ideiglenes korlátozásával sem sikerült csökkenteni a finom por koncentrációját. Az élhetőbb környezet megvalósulásához a zöldtetők kiváló zajszigetelésükön túl természetesen rekreációs funkciójukkal is hozzájárulnak. Wolfgang Ansel a jó hőszigetelő képességből adódó energia megtakarítást még egy egészen egyszerű zöldtető esetében is 5 liter fűtőolajra becsüli négyzetméterenként évente.

A németek hozzánk képest közelebb állnak ahhoz, hogy felfogva az eddig említett előnyöket a hétköznapi gyakorlat részévé tegyék a zöldtetők létesítését. Erre egyfelől a Szövetségi Természetvédelmi Törvény, másfelől meg a támogatások biztosítják a keretet. A törvény elrendeli, hogy új építési területek bevonásakor a régi körülményeket kell biztosítani, vagyis rögzítik a növényzet szerepét. A tetőfelületek legalább 60%-ának olyan extenzív zöldtetőnek kell lennie, ahol az ültetvénymagasság legalább 10 cm-es és rajta tartós vegetáció él. A részletek kidolgozása az Önkormányzatok feladata.

Hogy mindez nemcsak papíron, hanem a valóságban is így van, arra az előadó szép példákat hozott. A „Stuttgart 21” állomásprojekt még megvalósításra vár, a berlini Potzdamer Platz környéke azonban már most 10 000 m2, víz visszaforgatásos rendszerű zöldtetővel büszkélkedik, melynek köszönhetően évi 23 000 m3 ivóvizet takarítanak meg. Az ilyen rendszerek által begyűjtött csapadékvíz később, a száraz időszakokban öntözésre használható, vagy akár a ház szürkevíz igényét is kielégítheti.

Azt hihetnénk tehát, hogy Németországban minden rendben van. Ennek ellentmond az a tény, hogy az utóbbi időben megkurtították a közvetlen pénzügyi támogatásokat. A wernau-i állomás példája – ahol a helyi emberek önerőből alakították át extenzív kertté a kavicsos tetőt- azt mutatja azonban, hogy a német emberek bizonyos esetekben ösztönzés nélkül is képesek cselekedni környezetük javításáért.

A német gyakorlatban van még egy „joker”, sok városban ugyanis többlet csatornázási díjat kell fizetni a elfolyó felületek után. Ezzel a közvetett intézkedéssel igyekeznek lerövidíteni a zöldtetők megtérülési idejét, amik így sok-sok előnyös tulajdonságuk mellett gazdasági szempontból is alternatívát jelentenek a sima tetőkhöz képest.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható:

1. rész : http://www.csaladihazkivitelezes.hu
2. rész: http://www.csaladihazkivitelezes.hu
3. rész: http://www.csaladihazkivitelezes.hu