Van Budapesten egy tér, ami abszolút centrális elhelyezkedése ellenére évtizedek óta periféria. „Tér” helyett persze jogosabb lenne a „térség” kifejezést használni, hiszen a Március 15. térnek semmiféle olyan attribútuma nincsen, ami miatt városi térként működne, hiába terül el az Erzsébet-híd pesti lábánál. Nem szegélyezik nagy közönségforgalmú helyek, nem torkollanak bele nyüzsgő városi utcák, még az egyszál Váci utca is egy háztömbnyire húz el – a szó szoros értelmében – a háta mögött.