Bécs elmúlt 35 évének legnagyobb közparkját, a Rudolf Bednar parkot 2008-ban adták át.
Az egykori Nordbahnhof 75 ha-os területén épül a II. kerület új városrésze, ahol a végleges elképzelések szerint több mint 20.000 ember fog élni és dolgozni. A fejlesztési koncepció alapján 2025-ben nyeri el a terület végleges formáját. Ezen fejlesztés részét képezi a Rudolf Bednar park, amely összesen 3,1 ha-nyi kiterjedésű.

A Műemlékek Nemzeti Gondnoksága kezeli Magyarországon az állami kézből ki nem adható, szigorúan védett műemlékeket. Ezek egyike a fertődi Esterházy-kastély, Magyarország egyik legismertebb és legnagyobb kastélya, amelyet „Magyar Versailles"-nak is neveznek.

A 2009-ben aláírt „Eszterháza kulturális és turisztikai központ" uniós projekt I. ütemének előrehaladását nemrégiben, egy helyszíni bejárás során tekinthették meg a sajtó képviselői. A több mint 1,3 milliárd forint uniós támogatással megvalósuló projekt keretében szeptemberre teljes fényében pompázhat a fertődi Esterházy-kastély hátsó homlokzata, a díszterem, a zeneterem, a nyári hűsölő és ebédlő, a belső lépcsőház és a parkosított díszudvar.

Hogyan használjuk Budapesten a Duna-parti területeket? Megfelel-e a jelenlegi folyó menti térstruktúra a városlakók használati és vizuális-esztétikai igényeinek? Számtalan településfejlesztéssel, településrendezéssel, városépítészettel, de akár szociológiával, kultúrával, egészségüggyel foglalkozó dokumentum keletkezett az elmúlt 10 évben (is), amely ilyen vagy olyan nézőpontból tárgyalja ezt a témát.

Azt mondják, a legkápráztatóbb, és lelki-szellemi szempontból a legmélyebb tájak alapvetően kétfélék: vagy azok, amelyeknél több táj találkozása a határjelenségek, áthallások, átszíneződések sokaságát hozza létre, vagy éppen ellenkezőleg, amikor egy táj minden dimenzióját egyetlen tulajdonság szövi át (pl. magashegységek, szikesek stb.). A Szigetköz ez utóbbiba tartozik: még ha nem is látható mindenütt víz, jelenléte mindenütt érezhető – a levegő illatában, a hajnali párában, a nyári napsütésben zsongó életben.

2010. májusában a FUGA (Budapesti Építészeti Központ) adott helyet annak - az eddigi legnagyobb és legátfogóbb - magyar tájépítészeti kiállításnak, amely 44 hazai tájépítészeti alkotócsoport elmúlt évtizedben megvalósult munkáit mutatta be. A kiállítást a MÉK (Magyar Építész Kamara) Táj- és Kertépítészeti Tagozata rendezte, fővédnöke Dr. Mőcsényi Mihály professor emeritus, az MTA rendes tagja, kurátora Bardóczi Sándor tájépítész mérnök volt.

Talán az ország legspeciálisabb "építész”-oktatása"1 zajlik a Budapesti Corvinus Egyetem Budai Kampuszán. Habár a legtöbb gyakorló építész szerint ez csupán „kertészet”, esetleg megengedőbben „kertművészet”, avagy „zöldes szakág”, „tájrendezés”, „környezetrendezés”, stb. De éppen így, más klasszikus mérnöki és társadalomtudományi szakterületek (például az erdészmérnökök, vízépítők, agrármérnökök, építőmérnökök, közgazdászok, szociológusok, bölcsészek) is kissé idegenkedve szemlélik ennek a kétségkívül körvonalazhatatlan képződménynek a hazai ténykedését. Hogy például az építészet terén mindez miért van így – annak ellenére, hogy a szakmaalapítók között első helyen tisztelik a hazai tájépítészek Rerrich Béla „műépítészt” – az egy sajátos magyar fejlődéstörténet eredménye.

Játszani csak komolyan szabad, és ezt most is bebizonyították a Budapesti Corvinus Egyetem MSc-s tájépítész diákjai, akik közül tizennyolcan a „Játszóterek és környezetük tervezése” című C tárgy félévzáró órájára a szó legszorosabb értelmében mézeskalács játszóteret sütöttek ki. A műhelymunkát vezető Balogh Péter István PhD, és Sándor Tamás felkért gyakorlatvezető előtt a készen hozott kalácsokból kelt életre mintegy 20 perces közös ötletelés során a játszótéri térstruktúra, amely végül a Jancsi és Juliska Játszótér nevet kapta.